Már pár nappal ezelőtt elhatároztam, hogy mi lenne, ha ma meglátogatnám a könyvtárt, ugyanis vissza kéne vinni néhány könyvet. Igen ám, de nagyokosként voltam olyan eszetlen, hogy nem néztem meg az ünnepi nyitvatartást!!!
Szóval, elindultam ki 2 óra előtt pár perccel a buszmegállóba, bízva abban, hogy csak jön egy busz, ami elvisz a város közepéig. Már kezdtem megrémülni a megállóhoz közeledve, hogy sehol senki, így már váltottam az úttest közepén a sávot, hogy meglessem a másik bus stop-nál a menetrendet, mikor megpillantottam egy idős nénit, aki már félig odafagyott a padhoz (na jó, azért ennyire nem volt hideg). Jött is a busz. Felszálltam, persze ilyenkor is kik vannak a helyi járaton? Az idős nénik. Pedig még buli se volt a Művházban Megyeren. Na mindegy. Egy nő egy táskában szorongatott nagyban valamit: egy kiskutyát! Nagyon édes volt, hála neki majdnem elfelejtettem leszállni a célállomásnál.
Leszállva megpillantom, hogy a Kistemplom előtt idén se csináltak semmit a jégpáncélnak, szóval összeszedtem minden bátorságom, hogy még véletlen se nyaljak el a járdán. Utána lazán beletelt vagy 10 percbe, mire két zebrán átkeltem.
Már láttam magam előtt a célt. Itt jegyzem meg, voltam olyan hülye, hogy nem vettem észre, sehol nem áll egy autó vagy egy bicikli a könyvtár előtt, így mentem tovább. Mikor megálltam a bejárat előtt leesett, miért van olyan sötét az épületben. Hiába, tettem egy fölösleges utat. Legalább sétáltam egy jót abba a pár mínuszban, ami kint röpködött. De most volt eszem, megnéztem, mikor nyit legközelebb a könyvtár.
Végkövetkeztetés: Soha ne felejtsd el megnézni az üzlet, könyvtár, bármi ünnepi nyitvatartását!
