Komolyan, nem egy nagy cucc lehetett összehozni ezt a dalt: kellett egy jó Boney M szám, amiből kivágtak egy részt, egymásután rakták párszor, majd a be-be ugró Barbra Streisand... de mi így is imádjuk barátnőmmel :D

 Végre vége a vizsgaidőszakomnak, még így két szakon is végeztem január közepére... Pedig mennyire el akartam húzni szegénykéket, így az újévben!

 A gond ott kezdődött, hogy az agrártermelésem nem lett meg megajánlottba, a gazdaságtörit nem fogadtam el hármasnak (végül mégis az maradt), így még két vizsgatárgy bejött. Szerencsére oroszon csak három vizsgázásra ítélt kurzus volt, a többire gyakorlati jegyet adtak. Még szép, elég sokat szenvedtem így is, hogy azok elviselhető jegyűek legyenek. Jah, és még a növénytermesztés négyes se volt elég, abból is mehettem egy 100 kérdésből álló tesztsort megírni.

 Minden szépen is alakult addig a percig, míg rá nem jöttem, hogy lehetetlen megtanulni 90 tételnyi anyagot egyik hétről a másikra, ráadásul ez szóbeli volt, ahol hármat kellene húzni, és mondani. Meg még beugrója is van!!! Így kezdődött a nálam már jól megszokott vizsgapakolgatás...

 Karácsony előtt le akartam tudni három írásbelit, de közbeszólt egy betegség, így nem volt mit tenni, megcsináltam kettőt, miközben halálomon voltam, a többit meg meghagytam az új évre.

 Újabb problémaként merült fel, hogy a két ünnep között és után nem voltam képes rávenni magam a tanulásra, így mindenre nagyon kevés időm volt - úgy lényegében fél-egy nap. Na mármost egy matek vizsgára nem lehet úgy bemenni, hogy az ember nem tud semmit...

 Az írásbelik egészen jól sikerültek, pedig tényleg a minimáltudással mentem be, sokszor még a nevemre se emlékeztem, annyira nem ugrottak be a dolgok, de végülis meglettek az ötösök. Szóbelizni nagyon nem szeretek, vagy csak nagyon kevés tárgyból, de az is jól sikerült. Az az egy, ami egész szemeszterzárónak összejött...

 De meg lettem dícsérve, mert szép beadandó dolgozatot adtam be a mákról... Pedig azzal is annyit szenvedtem... meg is beszéltük a lányokkal a szobában, hogy a teljes siker eléréséhez mellékelnem kellett volna a szülinapi máktortám receptjét. De nem volt rá szükség... :D

 Csak nekem volt érdekes, olyan szempontból, hogy teljesen különbözött a korábbiaktól. Hogy miben? Ez nem az a bulizós, ivós este volt.

 Barátnémmal vagy egy hétig szenvedtünk azzal, hogy menjünk valahova egyáltalán vagy ne. Aztán tegnap megkérdeztem tőle, hogy mi legyen. Végül nálunk kötött ki, vagyis majdnem nem, mert elfelejtette, hogy le kell szállnia. És ha nem lett volna ott a buszforduló, akkor őt valahonnan a város határából szedhettem volna össze... De még szerencséje volt, mert a másik oldalba szálltak fel, így ő még éppen le tudott szállni.

 Aztán jött a nagy dilemma, hogy merre menjünk. Közben egy ismerősöm már egy pár nappal korábban szólt, hogy ők csinálnak egy kis zártkörűt, ha gondoljuk ugorjunk be. Végül ott kötöttünk ki, bár éppen időben érkeztünk, éjfél előtt pár perccel. Éjfél után csak az első negyedóra volt szörnyű, révén, hogy azon a fiún kívül, aki meghívott minket, nem ismertünk senkit. De aztán a többiek már készen próbálkoztak velünk kommunikálni a maguk fajta stílusban. Nem hiszem, hogy most úgy emlékeznének ránk, de lehet egy másik időben és másik helyen, ha újra összetalálkozunk, egész jól el lehetne velük beszélgetni.

 Végül több mint két órán keresztül nézhették, hogy mi semmiképpen nem fogunk inni, nagy csalódottságukra. Aztán telefonált tesóm, hogy találkozzunk már. Úgyhogy muszály volt könnyes búcsút venni egymástól, de megbeszéltük, hogy még látjuk egymást.

 Összegezve az egész kis összeröffenést, mindenkinek meg volt a maga szövege (az egyik srác akárhányszor bejött a szobába, csak azt mondta, hogy de kevesen vagyunk - tény, hogy sokan ígérték, hogy eljönnek, de csak ígérték, mi meg megígértük, és el is mentünk). Jól éreztük magunkat, és egyáltalán nem bántuk, hogy nem voltunk egyik szórakozóhelyen se, mert rájöttünk, nem mindig ott kell tölteni a szilvesztereket.

 Hülyén haltam volna meg, ha ezt nem látom soha. Az egyik nagyon kedves szobatársnőm van megáldva velük, gyakran nézi meg, hátha készült egy újabb paródia valamelyik pazar dalból, amin aztán mi jót nevethetünk.

 Most jöjjön a három kedvenc, amit a legjobban szeretek:

KE$HA - Tik Tok

Ő volt az első, akit megmutattak, aztán nagyon gyors tempóban vagy még négyet megnéztünk, persze tanulás helyett...

 Katy Perry - California Gurls

Ez az én személyes kedvencem :D

 Lady Gaga - Telephone

A Lady Gaga paródiák a legjobbak, bárki bármit mond! Na meg a Harry Potter-esek is!!!

 Tény, de kellett. Rá kellett jönnöm, hogy az életem nem fenékig tejfel, hogy nem könnyű egyszerre millió egy dolgot megcsinálni, miközben még a világ megmentésére is tervet kell kidolgozni...

 De most legalább pihenek, és még arra se vagyok hajlandó, hogy olyat tegyek, amit nem akarok.

 Na ezt most minek írtam le... :D:D:D

 Na de a világbajnokság után???

Tim Berg - Bromance

 Lehet el kéne menni rá. Budapest, 2010. 12. 10. Studio

 Annyira vártam már, hogy eljussak egy előadásra.

 Az meg már külön jó volt, hogy elsőre olyanok jöttek, akiket nagyon szeretek. Beliczai Balázs és Kovács András Péter.

 19 órakor kezdődött az egész rendezvény, de mi már 5 órakor kint álltunk a JATE előtt, és vártuk, mikor juthatunk be. Vártunk is háromnegyed órát. Aztán végre beülhettünk, és jött még egy óra várakozás. De az már olyan kellemes volt. Mert a legjobb helyre ültünk le. Harmadik sor, közepén.

 Annyit nevettem azon az estén. Nagyon élveztem. Kellemes két órát töltöttem el.

 A végén még jó, hogy nem mentünk el egyből, mert akkor nem láttuk volna, hogy aláírást osztogatnak, és még képet is lehet velük csinálni. Mi csak autogrammot kértünk. A Beliczai rendkívül közvetlen volt, KAP már fáradtabb volt.

 Ez volt szeptember hónap legjobb estéje, az egyszer tuti!!!

 Tavaly annyira rossz volt, hogy bejárósként nem tudtam olyan bulikra maradni, amikre szerettem volna. De szerencsére idén már máshogy van.

 Elmentem a nyitó bulira. Nem volt sajna nagy szám, mert a zene elég langyi volt. Volt egy-két jobb darab, de a nagyja vagy nem táncolható volt, vagy már agyonhallgatott a részemről és arra már nincs is igazán kedvem bulizni.

 A múltkor még szerettem volna elmenni, csak aztán annyira nem volt hangulatom, hogy inkább otthon maradtam és aludtam.

 Jövő héten meg lesz Belga, szóval ha nem felejtem el, akkor elmegyek rá. Milyen vicces lesz bemenni utána másnap reggel zh-t írni mikroból...

 Szeptemberben beköltöztem újra Szegedre. A koliba. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom. Azt hittem, hogy nem fog tetszeni. Hogy majd elleszek, várom a hétvégéket, hogy végre hazajöjjek.

 De nem ezt történt. Van, hogy haza se akarok jönni. Annyira jó hely. Csendes - kivéve, mikor pont az ablak alatt törik fel a betont reggel 7-től kezdve, hogy még véletlenül se tudjál nyugodtan aludni... Vannak érdekes arcok a koliban, de hol nem lennének.

 A múltkori kolibuliba nem jutottam el, mert asszem hazajöttem. De a mostanin, ami tegnap volt jelen voltam. Nem volt valami nagy cucc, elég retrósra sikerült, pedig annyira vártuk, hogy legalább a Tarantula és a Voodoo People lemenjen. De nem... :S Na majd legközelebb.

 Imádok úgy hazamenni, hogy annyira éhes vagyok, hogy majd kiesik a szemem, és erre az elsőn valamit sütnek vagy melegítenek, és mire felérek a másodikra, már jóllakok a szagokkal.

 Ez a jó a koliban. Csak ne lenne ennyi lépcső ott...

 Sose gondoltam volna, hogy még annyira se lesz időm, hogy hétvégente leüljek egy kicsit és meséljek. Örülök, hogy élek.

 Tényleg nem egyszerű ez a két szak egyszerre. De legalább már két hónap alatt megtanultam, hogy jutok el gyorsan egyik helyről a másikra, meg hogy melyik épületben hol van órám.

 A többiek szerint is vagy földönkívüli vagyok, vagy áramról működök.

 Néha érzem, hogy legszívesebben feladnám, csak én nem az a fajta vagyok. Még szerencse!!!

 Annyi mindent tudnék mesélni!!! Muszáj az elején kezdeni még a szeptemberrel. Mert mégis csak úgy van értelme...

 Régebben nagyon nem szerettem a magyar zenét, főleg a mostanában folyamatosan képernyőn levő tinisztárok és magukat hatalmas énekeseknek tartott egyének miatt. Mert olyan zenekarokat nyomnak el, akik tényleg tudnak. Csak őket nem lehet látni a Viván. Még szerencse, hogy van az MTV, ott néha felbukkan egy-két jobb zenekar videoklipje.

 Másrészt ezért jó, ha az ember mondjuk Szegeden tanul, ahol szinte minden hétre jut egy olyan koncert, amire muszáj elmenni.

 Már alig várom a jövő hetet, tuti elmegyek Magashegyi Undergroundra. Annyira nem kedvencek, de legalább jó zenét csinálnak. Bár a legjobban a PASO vagy Besh'o'Drom bulira mennék el. Vagy Péterfy Borira. Mert ők és még jópáran a magyar zene színfoltjai. Akinek a koncertjén tényleg jól érzed magad, és olyanok vesznek körül, akik már nem az SP-re tombolnak. Már ha lehet arra tombolni...

 Szerintem ő az egyik legeslegjobb női énekes. Egyszerű, mégis tökéletes! :D

SHM!!!!

 Jöjjön a harmadik Riva Starr, az összes közül az, amit akárhányszor meg bírok hallgatni. A legeslegjobb!!! Bár ehhez leginkább a The Doors kellett, mert nélkülük nem lehetne ez az újragondolás!!!