Hét végén arra lett apu figyelmes, hogy a környékben tehén bőg. Ez írtó ritka, mert a többség felénk a baromfin és a sertésen kívül mást nem tart. Utoljára két házzal lejebb volt egy tehén kb. 2 évvel ezelőtt.
Szóval a tehén hang onnan jött, ahonnan általában egy ló nyerítése szokott: a másik utca sarkáról. Apu mindig poénkodott, ha már nem hallotta az állat hangját, hogy biztos már marhapörkölt lett belőle - csak a hasára gondol ilyenkor is...
Arról a helyről jár egy kislány az oviba, ahol anyuék dolgoznak. Mindig kitalál apu valami hülyeséget, amivel a kiscsajt teljesen megbolondíthatja - ha akarná, bármit kiszedhetne belőle, mert olyan kis pletykafészek a lány, hogy mindent elmond, csak neki kell ülni vele.
Tegnap este mesélték anyuval az asztalnál mi volt éppen aznap az óvodában, mikor valahogy ők is előkerültek. Jah, tudom már, anyu jövőre kiscsoportos lesz, és jön az öccse is hozzá... Aztán apa mondta, hogy leállt a kislánnyal beszélgetni, hogy hát mostanában nem hallja a tehén hangját. A lány mondta, hogy még megvan, csak olyan helyre rakták, ahol nem fázik - talán a szobába??? Mert már volt náluk hasonló eset... Erre apunak más se kellett, kimondta, amit akart: ő már azt hitte, hogy levágták. Na, a lánynak se kellett több, kijelentette, elgondolkozik rajta, és lehet felhozza otthon.
Akkorát nevettünk ezen az egészen, hiszen ez a kiscsaj akkora dumaláda, tuti kikotyogja otthon, mivel hülyítették, mert szegény komolyan is vette...
