Csak nekem volt érdekes, olyan szempontból, hogy teljesen különbözött a korábbiaktól. Hogy miben? Ez nem az a bulizós, ivós este volt.
Barátnémmal vagy egy hétig szenvedtünk azzal, hogy menjünk valahova egyáltalán vagy ne. Aztán tegnap megkérdeztem tőle, hogy mi legyen. Végül nálunk kötött ki, vagyis majdnem nem, mert elfelejtette, hogy le kell szállnia. És ha nem lett volna ott a buszforduló, akkor őt valahonnan a város határából szedhettem volna össze... De még szerencséje volt, mert a másik oldalba szálltak fel, így ő még éppen le tudott szállni.
Aztán jött a nagy dilemma, hogy merre menjünk. Közben egy ismerősöm már egy pár nappal korábban szólt, hogy ők csinálnak egy kis zártkörűt, ha gondoljuk ugorjunk be. Végül ott kötöttünk ki, bár éppen időben érkeztünk, éjfél előtt pár perccel. Éjfél után csak az első negyedóra volt szörnyű, révén, hogy azon a fiún kívül, aki meghívott minket, nem ismertünk senkit. De aztán a többiek már készen próbálkoztak velünk kommunikálni a maguk fajta stílusban. Nem hiszem, hogy most úgy emlékeznének ránk, de lehet egy másik időben és másik helyen, ha újra összetalálkozunk, egész jól el lehetne velük beszélgetni.
Végül több mint két órán keresztül nézhették, hogy mi semmiképpen nem fogunk inni, nagy csalódottságukra. Aztán telefonált tesóm, hogy találkozzunk már. Úgyhogy muszály volt könnyes búcsút venni egymástól, de megbeszéltük, hogy még látjuk egymást.
Összegezve az egész kis összeröffenést, mindenkinek meg volt a maga szövege (az egyik srác akárhányszor bejött a szobába, csak azt mondta, hogy de kevesen vagyunk - tény, hogy sokan ígérték, hogy eljönnek, de csak ígérték, mi meg megígértük, és el is mentünk). Jól éreztük magunkat, és egyáltalán nem bántuk, hogy nem voltunk egyik szórakozóhelyen se, mert rájöttünk, nem mindig ott kell tölteni a szilvesztereket.
