Délelőtt édesanyám elküldött tesómmal vásárolni a Tesco-ba. Eddig még semmi különös nincs a történetbe. Két emberrel több a hipermarketbe. Egyszercsak kitalálja öcsém, nézzük meg a számológépeket, hátha árulnak grafikus számológépet. És ki jön szembe velünk: a volt rajztanárom, aki mellesleg művész is.
Ráköszönök, mégiscsak a diákja voltam jópár éve. Felismer, és egyből bombázni kezd a szokásos kérdésekkel: "Hol tanulsz?" "És hova akarsz menni?" Én szépen válaszolok, hát igen jó lenne Szegedre menni. Megemlítem a rajzot is. Erre egyből rávágta, menjek el a Meseházba, ott tart rajzszakkört, szívesen látna. Persze egyből mondtam, hogy megyek.
Aztán gondoltam, beajánlom tesómat a kegyeibe. Most épp abba suliba tanít rajzot, ahova öcsém jár. Úgyhogy öcsinek máris van egy jó pontja a tanár úrnál...
