Idén próbálkoztam meg először a kuglóf sütésével. Azóta van, hogy egy délután vagy kettőt megsütök, mert annyira szeretem.
Karácsonyra anyu kitalálta, alkossak már valamit. És én mit csináltam? Kuglófot. Mivel nem akartam meggyes-csokoládésat csinálni, így lett belőle narancsos-csokoládés.
A receptje egy sima csokisra volt meg, azt kellett egy kicsit túldimenzionálni (mert nem érjük be az egyszerűvel). Már a hozzávalók kimérését is érzésre csinálom (nem azért, mert olyan jól tudnám, de időközben úgyis kiderül, mit kéne még belerakni).
A recept (ahogy a nagykönyv megírja):
- 5 tojás
- 280 g porcukor
- 230 g liszt
- 50 g csokoládé
Ehhez rakok én még sütőport, mert valamitől csak meg kéne, hogy nőjjön. Utána újításként jött bele egy narancs, ami kevésnek bizonyult. Szóval legközelebb többet rakok bele (mondjuk kettőt, és savanyúbbat). Így citromlevet öntöttem bele, amitől meglett az a finom citrusos üdesége a sütinek. És persze a csokidarabokról se feledkezzünk meg, ami a sütiben meglapul!
Végül, ugye kopaszon mégse az igazi a kuglóf, így kapott egy csokimázt. Ami nem volt hajlandó besűrűsödni. 100 g csokit 100 g porcukorral (szemmértékre csinálva nem tudom mennyi) és 1 dl vízzel kell összefőzni, és meg is kapjuk a csokis mázunkat. Jelen esetben még kakaóport is szórtunk bele, hogy mégiscsak meglegyen az ideális sűrűség, végül beborítottam vele a kuglófot (ami pedig lefolyt róla, azt apu összegyűjtötte, és rákente a saját sütijére - mivel praktikus rácson bekenni a kuglófot).
A végeredmény gyorsan elfogyott, ami azt mutatja, hogy nem lett rossz. Jövőre továbbfejlesztem a drágát. Hogy mivel, az még ma rejtély...
(A képen azért van csak a fele a kuglófnak, mert addigra a többi eltűnt már)
