Szeptemberben beköltöztem újra Szegedre. A koliba. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom. Azt hittem, hogy nem fog tetszeni. Hogy majd elleszek, várom a hétvégéket, hogy végre hazajöjjek.
De nem ezt történt. Van, hogy haza se akarok jönni. Annyira jó hely. Csendes - kivéve, mikor pont az ablak alatt törik fel a betont reggel 7-től kezdve, hogy még véletlenül se tudjál nyugodtan aludni... Vannak érdekes arcok a koliban, de hol nem lennének.
A múltkori kolibuliba nem jutottam el, mert asszem hazajöttem. De a mostanin, ami tegnap volt jelen voltam. Nem volt valami nagy cucc, elég retrósra sikerült, pedig annyira vártuk, hogy legalább a Tarantula és a Voodoo People lemenjen. De nem... :S Na majd legközelebb.
Imádok úgy hazamenni, hogy annyira éhes vagyok, hogy majd kiesik a szemem, és erre az elsőn valamit sütnek vagy melegítenek, és mire felérek a másodikra, már jóllakok a szagokkal.
Ez a jó a koliban. Csak ne lenne ennyi lépcső ott...
