Az egy dolog, hogy eddig volt (van és lesz) egy svéd zenei rajongásom, amit a Swedish House Mafiának (de leginkább Axwellnek és Eric Prydznek) köszönhet meg az ember.
Azóta már svéd modellek(!!! - ez már egyfajta elmebetegség-tünet nálam) blogjait olvasgatom. Persze, egyben hála az égnek, hogy egy szót se értek belőlük. Pedig mennyire örültem, mikor láttam egy igent a mondatban... a baj csak az volt, hogy náluk az mást jelent...
Emellett még szoktam más svéd zenét is hallgatni: John Dahlback, néha StoneBridge. Sőt, előfordul, hogy Jesper Dahlback, meg Adam Beyer is terítékre kerül. Adam Beyerről és Jesper Dahlbackról annyit, hogy egy-egy mixet szedtem le tőlük, de rá kellett jönnöm, ez a stílus, amit ők képviselnek, sajnos nem az én világom. Pedig nagyon jók!!!
Nem lehet megfeledkezni a többi előadóról sem, akiket Svédország enged útnak. Ilyen kedvenc Robyn is, akiről ha nem olvasom, hogy 29 éves, akkor én ugyan meg nem mondom a korát. De ott van Charlotte Perelli, aki még régi nevén (Charlotte Nilsson) nyert Eurovíziós Dalfesztivált. És egy másik nagy kedvencem: Snook.
Ezek után csak annyit tudok mondani, hogy sajnos, de a magyar könnyűzene el van maradva még mindig a nyugati zenétől. De talán ez a jó benne. Bár vannak tehetséges előadóink (meg voltak is), azonban a magyar zeneipar sokaknak nem ad elegendő teret. Kívánom, hogy legyen másképp!!!
Szóval, amíg nem változik a helyzet itthon, addig én nagyban csemegézek a svéd és a román választékból. Csak azt nem értem, hogy a románoknál van egy Morandi és egy Akcent (bár, amióta a Marius önállósította magát változott valamit). Nálunk miért nincs ilyen??? Vagy csak keveset nézek tv-t???
