Míg a meg nem jelent bejegyzésem szövegén bajlódtam (majd meglesz az is), addig hadd írjak még egy dologról, ami ma megesett velem. Vagyis még van egy pár, de valahol el kell kezdeni.
Ahogy átértem az utolsó zebrán haladva a könyvtár fele, jött felém egy ember. Semmi extra nem volt az illetőben. Vagyis csak nekem volt. A kezét úgy tartotta, mint a nagy Bonaparte Napóleon. Csak ő rajta nem katonai egyenruha volt, hanem fekete szövetkabát. Fogalmam sincs, miért ragadott meg ez az élmény, hiszen annyi minden mással is foglalkozhattam volna, mint a buszmegállóban álló tömeggel, vagy a mögöttem elhaladó autókkal. Nem, nekem az járt a fejemben, hogy miért tartja úgy a kezét. Talán dugdosott valamit? Vagy őt is olyan teóriák veszik körül, mint a nagy Napóleont???
Azt hiszem, a választ nem a történelem könyvem fogja megadni...
