Február 14-én lesz a szalagavatónk. Egyre komolyabban kell vennünk a készülődést. Sajnos, ezt néhány osztálytársnőm másképpen gondolja.

 Mikor arról szavaztunk, hogy mit táncoljunk, akkor mindenki beleegyezett a dologba. Bár már akkor voltak olyanok, akik nem vették komolyan ezt a kihívást. Azóta a helyzet csak romlott. Egyesek megengedik maguknak azt a luxust, hogy a pénteki első órai testnevelésre, amikor próbálunk nem járnak be. És kik nem szoktak ott lenni az órán? Akik nem is tudják!!!

 A múlt héten kissé kiakadtam, amikor az egyik a néhány fős sztrájkolós társaságból megszólalt, hogy ő nem fog táncolni, mert nincs kedve, másrészt ő neki nem is tetszik az egész. Könyörgöm!!! Álljál ki!!! Nem fogsz hiányozni!!!

 Amikor a kedves magyar tanárnő megengedi, hogy még pénteken is gyakorolhassunk az egyik óráján, akkor se képesek tovább maradni, helyette inkább a terembe vonulnak, és beszélgetnek...

 Persze ilyenkor is csak azok maradnak ott, akik tényleg azt akarják, hogy legyen egy szép esténk, ahol egy jót táncolunk, és nem égünk be ilyen alakoknak köszönhetően. Remélem, hogy legalább akkor normálisan megcsinálják...