Csütörtök:
Először is, informatika óra. Megbeszéljük, ki mikor jön fényképezkedni. Majd előkerül a Majoros kontra osztály. Szidjuk, mert szemétkedik már megint a tanár. Egyszer csak az egyik "művésznő" beszól: "Oda kéne figyelni az óráján, nem pofázni".
Bocs, drága, de ha minket rohadtul nem érdekel, akkor ne várja el az a nő, hogy a gügyögése érdekelni fog.
Óra után még ott maradtak ofőnek panaszkodni, hogy mi mennyire szemetek vagyunk üzletin. Hárman még visszasétáltunk. Elcsíptük az utolsó mondatot: az üzleti fontos. Nagy szám van, szóval elő a többiek becsületének megvédésére: kijelentem, hogy most a tánc fontosabb, mivel még nem állt össze teljesen. Erre hazudik a művésznő egy hatalmasat ofőnek, hogy dogát akart volna íratni "Rozika" a szerdai 6. órában. Az igazság az, hogy csak meg akarta beszélni velünk, hogy mi lesz benne. Semmi más. Erre mi nekünk csak annyi jött ki a szánkon, hogy egy hülyeség, másrészt a próbán egyesek nem vettek részt. És rá néztünk. Mert ő hazament. A másik három grácia, akik képtelenek rendesen gyakorolni bent ült a teremben. Ofő már erről is tud.
A próba. A B-sek képtelenek voltak leülni. Nem ők kosaraztak mellettünk. Hátha rálép valaki a labdára. Aztán megjelent egy csomó, oda nem illő ember. És végigröhögték a próbát. El lehet képzelni, mennyire mérges volt a társaság, hogy ennyire nem tisztelnek meg minket. De a péntek még hátra volt...
