Január 30. A varrónő ekkorra ígérte a kosztümöket. De csak ígérte. Ofő felhívta reggel, hogy mikorra várhatjuk. Erre az a banya csak annyit mondott, hogy hajnal óta vasalja a rucikat, de nem biztos, hogy az összeset el tudja hozni. Majd hétfőn valamikor jön velük.
Na ofőnek se kellett több. Megmondta rendesen a nőnek, hogy vagy itt lesznek legkésőbb hétfő reggel 8-ra a kosztümök, vagy kikel magából. Osztálytársnőim azért elmentek azokért a darabokért, amiket a varrónő kivasalt addig. Vagyis kb. 8 blézerért és ingért. A többi még nem volt készen.
De inkább ne tették volna. Mikor megláttuk, hogy mennyire siralmas a helyzet, sokunkban felment a pumpa.
Azt elhiszem, hogy ha valaki több embernek vállal el egyszerre kosztümvarrást, néhány darabban akad apró hiba. No de az már nem normális, hogy abból a nyolcból egy se volt jó!!! A fő hiba az volt, hogy rövidek lettek az ujjak, valamint hogy szűkre szabta a bélést, ezért még a begombolás is nehezen ment. Pedig még második próbán is volt olyan, hogy bő volt a blézer. Barátnőmnek annyira rövid volt az ujja, hogy még visszaengedésből se jön le az a hossz. De a legviccesebb és egyben legsiralmasabb az volt, hogy második legvékonyabb csajként nem érte be a blézere!!!
Én nem kaptam meg az enyémet pénteken. Hazafele még felhívtam anyut, hogy már azelőtt tudjon a helyzetről, még mielőtt hazaesek. Ő varrónő volt, de ugye ért a dologhoz, és eléggé kiakasztotta az, amit mondtam neki. Hogy fogunk mi ebbe ballagni???
Folytatás köv.
