Sose gondoltam volna, hogy még annyira se lesz időm, hogy hétvégente leüljek egy kicsit és meséljek. Örülök, hogy élek.
Tényleg nem egyszerű ez a két szak egyszerre. De legalább már két hónap alatt megtanultam, hogy jutok el gyorsan egyik helyről a másikra, meg hogy melyik épületben hol van órám.
A többiek szerint is vagy földönkívüli vagyok, vagy áramról működök.
Néha érzem, hogy legszívesebben feladnám, csak én nem az a fajta vagyok. Még szerencse!!!
Annyi mindent tudnék mesélni!!! Muszáj az elején kezdeni még a szeptemberrel. Mert mégis csak úgy van értelme...
