Ofő egy órára azzal jött be, hogy írt a Parlamentbe egy levelet, hogy mint magyar állampolgárok megjelenhetnénk ott is a kirándulás egyik programjaként. Onnan már úgy válaszoltak vissza, hogy már időpontunk is van, szeretettel várnak.

 Mi csak ezek után tudtuk meg, hogy megyünk oda is. Az osztály jelentős része már járt a Parlamentben, de voltak olyanok is, akik eddig még csak kívülről látták.

 Persze, nem a belépés nem megy olyan könnyen, ahogyan azt egyesek elképzelték. A biztonsági kapunál vagy 10-en fennakadtunk (köztük én is), mert az övünk besípolt. Jót nevettek rajtam a barátnőim, sejtették, hogy én ezek között az emberek között leszek (milyen rendes barátnőim vannak...)

 Belül jó volt, bár az a szőnyeg akkor se tartozik a legszebbek közé, ezt az idegenvezető igazán elismerhette volna. Kár, hogy az ülésteremben nem ülhettünk le, mert akkor tuti csináltunk volna olyan képeket, mint amikor a tv-ben közvetítés van, és a fél tömeg netezik, alszik vagy beszélget.

 Egy csajnak, akinek minden álma, hogy ott dolgozhasson már belépés előtt megmondtuk, hogy mindenkinek mutatkozzon be, hogy 5-8 év múlva ezt már ne kelljen megtennie...