Szóval ez is eljött. Szerdán osztályfőnökin kedves ofőnk néhány szép gondolat és személyre szabott mottóval búcsúzott el tőlünk. A csajok bekészültek zsepivel, hogy ha megered a könny, akkor ne folyjon a vakvilágba.

 A mindannyiunknak szóló gondolatok is nagyon szépek voltak, bár nem gondoltam volna, hogy ofő mindenkinek ír egy két-három soros kis útbaigazítást. Nagyon jól esett az, amit nekem írt, mert egyrészt tényleg nagyon igaz az, ami az elején elmondott, másrészt az számomra a legjobb, ha valaki azt mondja, hogy jó úton haladok.

 Hát ennek a periódusnak is lassan vége... Már csak négy nap az iskolában, és aztán már másnak fognak reggel háromnegyed 8-kor becsöngetni első órára.

 Fura érzés. Olyan gyorsan eltelt ez az öt év. Még most is emlékszem az első napra. Milyen régen volt már...