Fél-háromnegyed hatra kellett mindenkinek az Előre bejáratához fáradnia, hogy elmehessünk kedves info tanárunkhoz, aki úgy engedte meg, hogy "meglátogassuk" hogy nem rég született meg a kislánya.
Már ott kezdődött a baj, hogy egyesek késtek. Utána nem tudtuk, meddig kell menni. És hogy hány szám alá. Hát tanár úr, nagyon szép háza van!!!
A vendéglátás szupi volt, a sütik finomak voltak, szóval minden remek volt. Tanár úr még énekelt is nekünk!!! Meg a felesége is. A kisfiuk és a lányka is annyira édesek voltak, a kissrác teljesen belezsongott egy oszttársnőmbe, nem lehetett kiszedni az öléből.
Szóval ez még egész jó volt, de ami ezután következett...
