Végre van egy kis időm, hogy írhassak! Annyira jó kis hétvége volt most!
Kezdődött azzal, hogy pénteken miután átmentem tatámhoz, azonnal megcsörrent a telefon. Még az volt a jó, hogy utána kaptam egy SMS-t is, hogy drága kollégáim nem óhajtanak dolgozni menni, így péntek-szombat helyettesíteni kéne... Tök jó, pedig már elterveztem, hogy itthon fogok Sensationt hallgatni, de mindegy...
Szóval péntek este mikor megérkeztem a tett helyszínére láttam, hogy végre nem én leszek az egyetlen diák csaj az éjszakában. Csalódnom kellett, a csajjal még egy szót se tudtam az éjszaka során váltani. Ő a dohányzóban ült, én meg az étkezőben szünetben.
Sikeresen beosztott az éjszakás, aki csak diák kolleginának hív - nem tudom, biztos nehéz megjegyezni a nevemet - arra a sorra, amiről később kiderült, hogy mindig srác van ott, és sose küldenek be női munkaerőt a konzerves részlegre. Nem baj, túléltem, bár mikor az olajos halat kellett kipakolni... Fúj de utálom...
Fél 12 fele jön a kedves vezető, hogy hát hol is tartok. Mikor mondom neki, hogy lassan de biztosan haladok rámnézett, és azt mondta, hogy éjfélre legyen kész a polctető. Öcsém, még a felénél se tartottam, és akkor szembesültem az idővel is, hogy hát fél óra alatt lepakolni másfél sort... Na majd ha te megcsinálod!!!
Szünetben beültem a szokásos helyre, benyomtam a szendvicset, és vártam, hogy szóljanak, hogy lehet menni.
Kb. fél 2-re kész is lettem a polctetővel, addig a kiszolgálóm is rámförmedt, hogy nem haladok egyről a kettőre... A szomszéd sorban nem volt annyi meló, szóval átjött a srác segíteni. Végre megint volt kivel beszélgetni! Aztán már nagyon jól haladtunk, össze-vissza kerestünk egy tasakos trutyit, mert elvileg volt raktáron, csak a raklapon nem volt sehol. De végül meglett...
Aztán már jöttek is a románok. Na azokon megint szórakoztunk egy sort: ott tologatták a raklapot, mert nem fértek el - na de ketten egymás mellett??? Utána még betévedt egy pár, aki a polctetőről akart mindenáron levenni egy olyan dolgot, amit meg se akartak vásárolni - még milyen jó, hogy én ott voltam, és megvédtem a polctetőt, meg megtaláltam, amit kerestek. Végül már ott szenvedtem a pástétomokkal, mert kinézettre mind egyforma.
Végül miután kétszer majdnem megkaptam, hogy csiga vagyok, az utolsó fél órát a műszakból már azzal töltöttem el, hogy a tasakos cuccokat ki-be tologattam, meg átraktam egy csomó olajos halat.
Kifele menet megint a kedvenc biztonsági őröm volt, aki meggyanusított, hogy elloptam egy rágót, de nem jött neki össze, mert már régesrég le lett pecsételve...
