Végre ez a nap is eljött!!! Nem is azért vártam, mert még egyszer utoljára együtt lehettem azokkal az emberekkel, akiket 5 évig nap mint nap láttam. Inkább azért, hogy ezzel is lezárjak egy fejezetet az életemben, na meg hogy jól érezzem magam.
Mikor barátnőm meglátott, első szava csak annyi volt, hogy nem ezt a ruhát mondtad, hogy ebbe jössz. Jó értelemben lepődött meg. Na de ő is nagyon csinos volt!!!
Mikor megérkeztünk már jó sokan ott voltak. A terem nagyon szépen volt feldíszítve. Leültünk egy jó kis asztaltársaságba, majd vártunk vagy egy órát, mire a vacsit felszolgálták. Nagyon finom volt minden. Mondjuk jó volt a szakács... Bár a desszertet azt elrontották, nem is ette meg senki.
Aztán még pörögtünk is egy kicsit, táncoltunk, beszélgettünk meg néztük, hogy egyesek mennyire készek. Sokan leléptek a vacsora után. Én 2 után jöttem haza, de csak azért, mert már kezdtem unni, meg már kezdtek az emberek lerészegedni...
Összességében túl lehetett élni. Mostantól már volt Közgés vagyok én is!!!
