A hét legjobb napja egyértelműen a kedd volt. Persze a szegedi napokat tekintve. Hogy miért? Mert elmentünk Tihanyba!!!
Az ukránok november 17-én ünnepeltek Tihanyban. Erre mi is elmehettünk, mert ugye mi is tanuljuk a nyelvet, meg azért ismerjük már meg az ukránok kultúráját.
Az utazás nem indult zökkenőmentesen: a tanárnő késett. Aztán egy elég kicsi, de annál hangulatosabb buszban indultunk neki a több órás útnak. Az autópályán baleset is volt, így egyszer vissza kellett fordulnunk, de a sofőr megoldotta a helyzetet. Mire Veszprém megyébe értünk már nem láttunk ki az ablakon, mert akkora volt a köd.
Fél 3 fele értünk oda. Gyorsan körbenéztünk az apátságban, aztán megnéztük a bencés apátságot alapító I. András magyar király és hitvese, Anasztázia kijevi nagyhercegnő, Bölcs Jaroszlav leányának szobrát, ami Bohdan Korcs és Oleg Turik alkotása. Miután még volt idő a 4 órás kezdésig még elmentünk és megittunk egy forralt bort, mert eléggé hideg volt odakint...
A program: 4-től koszorúzás, majd 5-től mise, végül pedig megvendégeltek minket az apátságban. Egész jó volt.
Bemutattak nekünk néhány elég jelentős ukrán személyiséget is: köztük a magyarországi ukrán nagykövetet, egy történészt és a kijevi egyetemről is egy lektort. Ő nagy kedvességgel meginvitált minket Kijevbe, hogyha egész jól fogjuk tudni a nyelvet, akkor kimehetünk tanulni. Nagyon kecsegtetőnek hangzik!
Mire hazaértünk, már szerda volt, és egy kevés alvás után már jöhettem is haza. Első dolgom volt elmesélni, mi történt velünk. Tényleg nem bántam meg, hogy elmentem. A többiek is sajnálhatják, hogy nem jöttek...
