Reggel felkeltem 5-kor a semmiért. Mert hiába kellett bemenni ukrán megbeszélésre, annyi értelme volt, hogy elmondta a tanárunk, hol leszünk az egyes órákon. Ez kb. 5 perc volt. Jó hét kezdés...
Utána egy kicsit jobb volt, mert Balázzsal kiültünk a folyosóra, hogy gyorsabban teljen az idő, meg hogy a többiek észrevegyenek minket, ha jönnek. Nem sokkal később jött Szabina meg Emese, akit rábeszéltünk, folytassa most az ukránt, addig is előnye lesz a jövőre kezdőkkel szemben. Meg a nyelvtant is átveszi még egy párszor...
Oroszon a szokásos volt. Teljes kuss, ami a tanár már megszokott "jókedvének" volt köszönhető. Idén ki leszek szúrva. A legkedvesebb mondatokat kapom meg. Amikbe a még nem tanult szavak vannak. Mert így kell nekem.
Utána kirohantam a Jugyura, mert én kis hülye, nem olvastam el a tereminfót, hogy a 123-as terem nem ott van, hanem bent a központban, a BTK-tól két utcára... Na kimentem, álltam 5 percet a térkép előtt, majd megkérdeztem a portás nénit, aki eléggé furán nézett rám, majd elmagyarázta, hogy a Kreditáló Tanszék a Boldogasszonyon van. A felső végén. Miután már így is késtem volna az óráról, és nem akartam fél óra után rátörni a csapatra, inkább úgy határoztam, hogy nem megyek be. Majd jövő héten. Jegyzetet meg talán tudok az egyik szerbes csajtól szerezni.
Ennek okán inkább kimentem az állomásra. Megírtam az orosz házit, elolvastam a Metropolt, majd felszálltam a vonatra. Indulás előtt 2 perccel zihált állapotban szállt fel két néni, akik mivel látták, hogy egyedül ülök a négyszemélyesben, leültek velem szemben, menetiránynak háttal. Még el se indultunk, mikor az egyik rájött, hogy ő rosszul van, ha háttal utazik. Én nagylelkűen felajánlottam nekik, hogy akkor cseréljünk helyet, nekem tök mindegy, hogy utazok. Addigra már elraktam a franciasalátát meg a rizst, mert még a végén rácuppantak volna arra is :P Menet közben bealudtak, így amikor felkeltek, el kezdtek zaklatni, de úgy aranyosan, hogy hol vagyunk, meg mikor érünk be Csabára és ilyenek. Kedvesek voltak, de azért elég volt belőlük is egy idő után.
Főleg, hogy ennyi értelme volt a napnak. Még el is keveredtem. Szuper. Remélem a jövő hét jobb lesz. Akkor meg még később érek haza, mert én kis hülye felvettem egy Etnikai konfliktusok Közép- és Kelet-Európában a XX. században nevű kurzust. Csak azért, mert ugyebár tanulom az ukrán és az oroszt is... Na jó, meg azért, mert érdekel. És a legjobb: ugyanott van, ahol a fent említett lekésett és eltévelyedett órám!!! Talán akkor már nem tévedek el...
