Már egész jól megszoktam, hogy a héten 5 napból négyszer 4 órakor kelek, és az első vonattal átzakatolok Szegedre. Már kitapasztaltam, hogy tudok kényelmesen elaludni a nem túl komfortos ülésen - jobban szeretem a piros vonatot, azon legalább az ülőhely is kényelmesebb, meg a fejemet is normálisan el tudom helyezni, nem úgy a bőr vagy mi a nyavalya ülésesnél. Aztán már csak azon problémázok, hogy van-e fűtés, meg elfekszem-e a hajam és ilyenek.
Már az is természetes, hogy hazafele megírom a házimat, de tudom, hogy honnantól nem szabad tollat tartani a kézben, mert kiolvashatatlan lesz az írásom. Ezért még az orosz tanárom is megdicsért, hogy mindig kész van minden feladatom, pedig én bejárós vagyok, akik meg Szegeden vannak albérletben vagy koliban, azok szeretik elfelejteni megcsinálni a házit. Ők tudják...
De kapok én eleget ezen kívül az orosz tanáromtól, mindig be-beszól, hogyha valamit nem úgy mondok, ahogy ő azt kigondolta, vagy ha kések, akkor már nem is kell kitalálnom a kifogást, ad ő magának választ a kérdésére...
Őszintén már várom a végét. Nincs sok hátra: már csak pár hét és kezdődik a vizsgaidőszak, akkor meg már nem kell minden nap 5 órát vonatozással meg buszozással töltenem.
