Igen, kellett ez az egy hónap szünet. Szinte már a megbolondulás határát súroltam, pedig még nincs is vizsgaidőszak. A folyamatos vonatozás, az állandó tanulás, na és egy szenvedéssel és könnyekkel teli kapcsolat után itt vagyok, és végre a réginek érzem magam!!!
Kivételt képez az, amikor nagyon elalszom a hajam a vonaton, na akkor egész napra elmegy a kedvem. Vagyis inkább irónikus leszek. Ezt mondták rólam!!! Én irónikus??? :P Na jó igaz, de akkor pont elfelejtettem fésüt vinni magammal...
