Múlt héten szerdán nagyon rossz voltam egész délután.
Nem tudom, lehet az volt a baj, hogy nem a második vonattal mentem el, hanem csak a harmadikkal, amivel éppen be lehet érni órára. Vagyis be lehet, csak el kell mondani egy imát indulás előtt, hogy ne legyen valami probléma, és akkor még egy forró csokira is van az embernek ideje órakezdés előtt. Azonban az orosz tanárunk közölte velünk, hogy nem tart órát, így kezdtem értelmetlennek látni a hátralevő napot. Mennyire jó lett volna 8-ig aludni, és csak délre átmenni Szegedre!!!
Miután kimérgelődtük magunkat, hogy ezt már megint elképzeltük egyetemre menet, és be is jött, hogy mehetünk haza, így kikísértem egy kolleginát a vonathoz, majd egy másikkal visszamentünk az egyetemre. Mert mi jó kislányok vagyunk…
A baszk tanárnő mondta pár héttel korábban, hogy a spanyol tanszék azon a héten tartja a megszokott spanyol napjait, így ő is szervez pár játékot. Nagyon aranyos volt, csak úgy pörgött! Mi is élveztük, de kitaláltuk, hogy a következő órára inkább bemegyünk.
Mikor elmentünk szlovákra, kiderült, hogy a jogi karosoknak aznap van sportnapja, így hangos zene mellett kényszerültünk tanulni. Itt kezdődött a probléma. Más mellé ültem, mert neki nem volt jegyzete, és egész órán beszélgettünk. De addig nem nagyon volt rá alkalmunk. A tanárnő is rámszólt…:P Hamarabb fejezte be az órát, mert látta, hogy nem bírunk magunkkal. Utána elmentünk a Mars térre (de már nem emlékszem, hogy minek…) Még bőven volt időm ukránig, így bementem néhány boltba. Az egyik táskaüzletben nagyon leragadtam.
Ukránon belekötöttem a tanárba, mert össze-vissza magyarázott. Nem értettük, hogy miért kerül egyik főnév abba a csoportba, amibe nem is lett volna való.
Hazafele a vonaton drága útitársammal végig beszélgettünk Orosházáig, tőlünk zengett szokás szerint a kocsi… Aztán még haza is kísértek, de mondtam, hogy nem kell. Itt kezdődött a hétvégéig tartó felpörgött hangulat…
