Minden évben eljön az utolsó téli szünet előtti tanítási nap, ami nálunk annyiból áll, hogy bemegyünk és nézzük egymást délig. Na jó, meg ekkor van a karácsonyi ünnepség. Mivel a sulink úgy döntött, hogy mi már azért se megyünk szombaton iskolába (amióta ide járok, csak évente egyszer lopták meg a szombatjainkat, akkor is futni voltunk), így pénteken tartotta meg a kis össznépi "gyűlését".
Mivel már előre megtudtam a bennfentesektől, hogy a műsor rekordhosszúságú lesz (az ígért 30 perc helyett), így felkészültünk egy osztálytársnőmmel, hogy jól hátraálljunk, hogyha esetleg elkap a nevetés, ne lásson már szegény fellépő.
Az ünnepség tetszetősen kezdődött; a tanárok az egyik osztállyal közösen énekeltek. Utána volt a rockosabb karácsonyi nótán át a klasszikus XIX. századi angol dalig minden. Még a skót angol tanár is mondott valamit, de senki nem értette (meg nem is akartuk). A legjobb az egész műsorban az volt, mikor két tanárnő bemutatta tánctudását. Szerintem nem sok mindenki tudta az iskolában, hogy ők táncolnak, de meg kell mondani, nagyon ügyesen csinálták!
És eljött az a perc, amire egész évben várok. Van egy osztálytársnőm, aki azt hiszi magáról, hogy hatalmas énektehetség. 2 éve a Titanic főcímdalát énekelte el - szerintem akkor égett be először az iskola előtt -, ráadásul kétszer is meg kellett hallgatnunk a dalt (hozzáteszem, akkor mögöttünk egy idősebb osztály ült, rögzítették a produkciót, és persze később mindenkinek előszeretettel mutogatták, aki egy jót akart nevetni). Idén egy másik osztálytársnőmmel énekelt, de előtte még rá akarta venni az osztályt, hogy énekeljünk mi is, mert szerinte túl magasan énekel. Szerencsére, az előttünk állók felfogták a hangot, meg az is megóvott minket attól, hogy megfulladjon az iskola a nevetésben, hogy a zene elnyomta a hangját.
Szóval eseménydús kis műsor volt, még a végén énekelnie kellett (volna) az iskolának közösen egy dalt, de a vezető tanár mindig elrontotta, így abból se lett semmi.
És utána eljött az a perc, amire mindenki várt: mehettünk haza!!!
