Sokadjára jön elő, de ez lesz még február 14-ig. Először a szerdai napi próbánk története.
Nagyon kedves volt osztályfőnök, hogy feláldozta az óráját azért, hogy gyakorolhassuk a szalagavatós táncunkat. A tanárt is behívtuk megbeszélni a további menetet. Neki utána el kellett mennie, szóval az osztály tartott az ofőnek egy kis bemutatót.
Kétszer táncoltuk el. Az első után egyből elmondta, hogy állati jó lesz, csak bízzunk magunkban, legyünk nőcisek, és a mienk lesz a legjobb (jó is lenne...) Egyeseknek nem tetszett, hogy gyakorolni kell. Az egyik "művésznő" kijelentette, miután utolsóként megérkezett, hogy ő nem táncol, mert csizmában van. Ofő egyből mondta, hogy tessék csak beállni, más is abba ropja. Azt a fejet látni kellett volna, amit az a liba vágott.
Megvolt a tánc. Ofőnek elpanaszoltuk, hogy egyesek nem veszik komolyan az egészet, és azok munkáját húzzák le, akik anyait-apait beleadnak. Egy drága osztálytársnőm még vissza is szólt ofőnek, hogy majd ő szalagavatón jól csinálja, addig meg nem...:S
Óra végén gyors megdumálás. Nem akarunk üzletizni, amúgy is magyar lenne, de az a banya üzleti tanár ma, vagyis pénteken nem volt, így elcserélte a mai óráját a szerdai magyarral. Szóval el is kértük gyorsan táncra. Mivel volt óra a tornateremben, egyetlen lehetőség maradt még: kint pörögni az aulában. Mikor épp a fél iskola ott ül, vagy az ebédlőben kajál. Nem baj, mi bátrak vagyunk, megmutatjuk, mit tudunk. Persze egyből megjelent az E és az F, mert ugye az A-sok táncolnak, akkor muszály azt megnézni. Még megtapsolni se voltak képesek.
Ennyire szeretjük egymást. Folytatás a csütörtökkel...
