Hétfőn jön be a terembe a magyar tanár. Már éreztem, hogy engem keres. És megtalált!!! Először nem akartam elhinni, hogy amit a kezében tart, nekem hozza. És mégis!!! Milyen egy jó orosz/magyar tanár??? Megvette a könyvesboltban az akkor érkezett összes orosz nyelvkönyvet (vagyis két tankönyvet és két munkafüzetet)!
El se akartam hinni, hogy rohant a boltba pénteken az órája után, hogy nekünk biztosan legyen miből tanulni a héten.
Azóta se mertem beleírni, mert olyan jó kis könyv, sajnálnám beleírni a még borzalmasnak tűnő betűimet! De muszály lesz felavatnom. Mert ha valamit el akarok érni vele, akkor igenis gyakorolni kell.
Mondjuk szerencsére csak egy ember ismeri a cirill betűket az osztályban (mostmár én is ismerem): egy lány, akik végül is annyiban szerb, hogy kint született, de amúgy meg magyar. A többiek egyből kérdezgettek, hogy hogy megy, meg hogy milyen nehéz (komolyan minden nyelv nehéz az elején szerintem).
Szóval megvan, mivel fogok nyáron szórakozni. Aztán remélem szeptembertől már komolyabban merülhetek bele az orosz és a szláv nyelvek rejtelmeibe...
