A tegnapom elég érdekesre sikerült.
Délelőtt csörög a telefon. Hívtak, hogy nem kell menni dolgozni. Azt, hogy miért nem értettem, mert a telefon megsüketült. Később azért felhívtam délután a csajt, hogy akkor mikor kell legközelebb megjelennem.
Mivel úgy sejtettem, hogy nem megyek sehova még beálltam apu mellé a konyhába, úgyhogy összedobtunk egy finom kis vacsorát ketten. Tökre élveztem, mert nem nagyon szokta hagyni, hogy segítsünk neki. Mindig elzavar. Jah, délelőtt sütöttem, öcsém rá is szállt...
Már tökre felkészültem, hogy este akkor beszélgetek egy-két ismivel, meg írkálok pár sort, amikor a Fókusz közepén hallom, hogy megint csöng a telefonom. Tesóm hozta is. És ki szólt bele: a csaj, aki intézi a melómat. Hogy most égeti be magát, mert csak kéne menni. Ez volt fél 9-kor, és egy órával később már ott kellett lenni a helyszínen. Még jó, hogy közel lakok...
Úgyhogy teljes lelki megrázkódtatás, hogy nem tudom azt csinálni, amit elterveztem. Pedig a horoszkópom is megírta, hogy a hétfői napom elég zűrzavaros lesz. Na az is lett ezek után.
Az este aztán jó volt. Új soron voltam, még ilyen csigatempóban nem dolgoztam. A végére egy sráccal tök jól eldumáltuk az időt, mert már ő is igényelt egy kis társalkodást, én meg főleg. Rájöttem, tudnék vele miről beszélgetni.
Mikor jöttem haza ismét alkottam egy nagyot, de ezt csak a portás biztonsági őr tudhatja :P
