Azt hittem ez az ébresztő csengőhangja... De nem...
Reggel telefonhívásra keltem. Még jó, hogy nem nyomtam ki. A szövetkezet volt az, kérték, hogy ha lehet menni kéne pénztározni. Nem szeretem. Egyrészt tök kóma voltam. Másrészt egy órám volt elkészülni. De mentem.
Ha meg már az első napot elvállaltam, akkor egész hétvégére kaptam beosztást. Mindegyik napra. A holnap lesz a leghosszabb. 7 óra. Szünet nélkül. A legnagyobb hajtásban.
Próbálok odafigyelni, bár néha becsúszik még néhány hiba. Ezeket persze ki tudom küszöbölni, de még írhatom az amatőrségem rovására. De legalább bíztatnak, hogy ők is így kezdték... Remélem a holnap jobb lesz.
Lehet az volt a baj, hogy a 13-as kasszába voltam??? Még a végén zárni se tudtam, mert nem volt kit értesíteni, hogy nekem menni kéne már haza, mert továbbképzés volt, és senki nem tudta, ki az ügyeletes. Na mindegy. Holnap fitten és ügyesen nekiállunk a munkának. Remélem, azért lesz valaki körülöttem, akitől kérdezhetek majd... Nem úgy mint ma...
