Mi a legjobb abban, hogy az ember egy hipermarketben dolgozik? Sokan azt mondanák, hogy semmi. Ez is egy munka, mint a többi, azért csinálja az ember, hogy megélhessen, és minden nap étel kerüljön az asztalára. Vannak azonban olyanok, akik egybeforrtak magával az üzlettel.
Ahogy fent voltam szüneten, az étkezőben találtam egy újságot, az üzlet saját lapja volt. Mivel nem volt nálam olvasnivaló - másrészt érdekelt is, mit írnak benne-, belelapoztam. A székesfehérvári bolt 10 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit. Nem figyeltem mikori az újság, szóval lehet több az már... Megkérdeztek négy ottani dolgozót, akik a kezdetek óta ebben az üzletben dolgoznak, hogy milyennek látják a munkájukat. Ezek az emberek tényleg szeretik azt csinálni, amit tesznek nap mint nap. Sajnos itt sokszor látom a társaimon, hogy belefáradtak már ebbe a motonon, néha tényleg kimerítő munkába. Mert akárhogyis vesszük, egy pénztáros is kifáradhat. Egész nap állni, vagy jobb esetben ülni, egy kis monitort nézni, húzogatni a termékeket, meg aztán megbírkózni a kódtalan, vagy hibásan felkódolt termékekkel. Nem is beszélve a néha lenéző vásárlókról.
Na ezért szeretem én ezt csinálni. Az emberek viselkedését imádom figyelni. Eddigi tapasztalataim:
- Vannak azok a vásárlók, akik eszméletlen türelemmel vannak megáldva. Nem mellesleg kedvesek!!! Első pénztáros napomon találkoztam életemben először azzal a helyzettel, hogy nem nevettek ki és nem szidtak meg, ha valamit rosszul csináltam. Élesbe. Sőt, rengeteget segítettek, és nagyon türelmesek voltak velem. Bíztattak, hogy menni fog, és nem kell aggódnom, mindenki így kezdte.
- Van ennek a rétegnek a másik fajtája is, azok azok, akik rengeteget tudnak beszélni. Volt egy házaspár múlt héten, akik miatt egyrészt letolást kaptam, mert már régen zárnom kellett volna, de túlzott kedvességem miatt (de most tényleg, normálisak voltak, és már felpakolták a motyójukat a szalagra) jóhogy megcsináltam még!!! Aztán még beszélgettek is velem. Egy vad idegen emberrel. Ez olyan, mint a kisbolt egy kis faluban. A boltost mindenki ismeri, és ha betérsz az üzletbe, akkor beszélget veled, na meg te is vele. Ezért szeretem például a kisboltokat. Kérdezgették, hogy miért vagyok itt, hogy itt fogok-e majd dolgozni, vagy egyáltalán kereskedelmi iskolába járok/jártam. Meg aztán megkérdezték azt is, hogy nem fárasztó ezt csinálni.
