Na ez is megvolt.
Szóval kezdődött azzal, hogy elmentem a nagyfaluba. Egész nap tikkasztó hőség volt mindenütt. Az állomáson is hiába álltunk be a váróterembe, ott is meg lehetett fulladni a hőségtől. Ahhoz képest én még jól jártam, nem úgy a románok, de ezen már nincs is mit meglepődni. Laza 100 percnél hagytam ott őket az állomáson, ők máeg álltak kint a tűző napon...
Már Gyoma előtt késett a vonat. Utána meg még jobban. Vicces volt az állomásnál, mert a tipikus magyar munkamentalitást láthattuk élőben: egy ember dolgozik, a többi meg nézi, közben támasztja a lapátot...
Mikor végre sikerült felérnem Budapestre, gyors meg kellett találnom Tomit, mert nélküle elég nehéz lett volna kilyukadni a város másik felébe... Gyors vett egy napijegyet, és már utazhattunk is a metróval. Persze hogy tömeg volt. És kánikula. De legalább lent a föld alatt hűvös volt.
Aztán végre megérkeztünk az albérletbe. Nem nagy, annak a két embernek, aki itt lakik éppen elég. Gyors összehaverkodtam Tomi lakótársával, majd ettünk egyet, és nekivágtunk a városnak. Metróztunk, villamosoztunk, sétáltunk... Nagyon jó volt.
Este aztán összeszedtük magunkat, és belevetettük kicsiny létünket az éjszakába. Éjfél fele értünk a Riohoz, de túl korai volt bemenni, így elmentünk megnézni a BME épületét. Utána bementünk. Ittunk egyet, majd beálltunk a tömegbe. Végre sikerült megjelenniük Angelloéknak is. Ez volt negyed 2 fele. Aztán indulhatott a 3 órás svéd ereszdelahajam.
Annyira nem volt nagy durranás, mint amire számítottam. Alig 5 méterre álltunk tőlük. Nem volt az igazi, de jó volt őket élőben látni. Pedig utánuk a Muzzaik csupa olyan zenét játszott, amitől meg lehetett őrülni - főleg a Polkadots-tó.
5-re sikerült haza is érni... Aztán semmi alvás, mert jöttünk is haza Csabára.
