Tegnap jól elmentünk anyuval Szegedre. Megnéztük jövendőbeli lakhelyemet. Nos, már az út is elég laza volt.
Odafele sikerült kifogni egy személyvonatot, szóval minden eperfánál megálltunk. :S Amikor olyat láttam, beindult a hároméveseknél megszokott "Ez mi?". Szegény anyu már kezdett nagyon mérges lenni... Aztán - mikor ezt már meguntam - jöhetett a tájnézés. Láttam egy őzcsaládot, egy mezei nyúlat, meg még sokmindent. A legviccesebb az a tehén volt, amelyik úgy nézett ki, mintha kimúlt volna, közbe csak napozott.
Mikor beértünk Szegedre, gyors elcsíptük a buszt, amivel lejutottunk a megadott címre. Őszintén szólva, nem lenne rossz. De azt nem tudom, hogy ők tudták-e, hogy a második szobának nevezett, mellesleg nappalinak kialakított valami egyenlő egy nagy nullával. Mikor elmeséltem kedvesemnek, az nevetett. Igaza volt... Mindegy, majd lesz valahogy. Most nem szeretném magamat ezen idegesíteni.
Hazafele már nagyon be voltam punnyadva. Be is aludtam, Orosházán vettem észre magam. Utána még kitaláltam, hogy nem akaródzik otthon ülni, szóval telefon elővéve, és megbeszéltem estére egy sétát.