Eiffel-tornyot akarok csinálni papírból!

  Ha már ennyi szépet írtam az ukránról, akkor elmesélem, hogy a francba vettem fel végül ezt a nyelvet. Mert ugye, aki ismer, az tudja, hogy én vagy románt, vagy szerbet tanultam volna.

 Valójában a szerbet fel is vettem. Aztán még 8-án elmentem egy megbeszélésre, ami valójában nem volt megbeszélésnek nevezhető a kezdősök részéről, mert ekkor kijelentették, hogy nem valószínű, hogy indítanak kezdőknek kurzust. Én meg miután hazamentem, gyors átjelentkeztem ukránra. (Végül mégis indítottak kezdő csoportot szerben...)

 Szerdán volt a megbeszélés. A gond ott kezdődött, hogy egy kicsit sokan gondolták, hogy felveszik a nyelvet. Mert ez még öröm is lehetne, de mikor 12 embernek nagyjából 12 féle órarendje van... Miután nem tudtuk összehozni a három alkalmat, elmentünk a tanszék vezetőjéhez, és megkértük, hogy miért ne indulhatna két csoport: egy az oroszosoknak, egy pedig a szerbeseknek. Sikerült meggyőzőnek lennünk, így aztán már csak a három alkalom kiválasztása volt hátra, amit viszonylag hamar meg is oldottunk. A nagyobb gond ott kezdődött, hogy nem volt terem. Így lehetséges az, hogy csütörtökönként a konzulátuson tartjuk majd meg az órát.

 Az eddig elmesélt dolgok annyira meggyőzőek voltak, hogy teljesen beleszerelmesedtem Ukrajna kultúrájába és a történelmébe. Remélem jövő héttől, miután belemerülünk a nyelv szépségeibe is ezen a véleményen leszek. :)