Akkor is irigyelni fogom a GTK-s ismerőseimet. Mert ők csak 8-án kezdtek, én mi meg már 1-jén...
Az első hét olyan első hét feeling-es volt: minden tanár csak elmondta, miről lesz szó az óráin. Ez volt a jobb eset. A rosszabb az, amikor fél órát vártunk a semmire, majd az oktató 3 órával később ír a fórumra, hogy bocs, de csak jövő héten kezdek. Köszi...
Aztán még oroszról is kizártak, mert dupla ajtós helyre kell menni hétfőnként. Na már most a vonatom megállt Algyőn, így már meg se lepődtem, hogy nem ér be időre. A tanár, ahogy bement a külső ajtón, becsukta azt, így én csak körbe tudtam volna menni, vagy kinyittatom valakivel. Mire azonban bármit is csinálhattam volna, a többiek kijöttek a teremből. Én meg vigyoroghattam az oktatóra, mint a rohadt alma, hogy kimagyarázzam magam. Persze egyből evidens későnek lettem elkönyvelve... Mellesleg mindig időben ott voltam azelőtt...
Az egész történetben az volt a legjobb, hogy csak az orosz miatt mentem be. Így a hétfőn 4 óra vonatozásból és 5 perc szenvedésből állt. Jah, és még egy óra várakozásból az állomáson.
Az ukrán se indult be az első héten, csak megbeszélések voltak. Voltam az első kínai órán is, de egy későre rakott ukrán miatt le kellett adnom.
Azt meg nem is tudom, hogy írtam-e, hogy bejárós lettem. Senki nem néz normálisnak, de annyi megnyugtat, hogy közel annyi idő alatt ér be csoporttársnőm Szentesről busszal, mint én Csabáról vonattal...
A hét vége csupa kedvesség volt, főleg az orosz tanár részéről, aki az első alkalom után kijelentette, hogy dolgozatot írat. De ez csak azért volt, hogy ismételjünk mindent át. Imádom ilyenkor... Bár be kell vallanom, lelki állapotom azon a héten a mélyben volt, így nem is érdekelt az egész. Már csak ezért is megnyugvással fogadtam a hírt.
Azon szerencsések közé tartoztam még, akik első napon vették fel a bérletet és a matricát, mert nem kellett beállni a hosszú sorba. Bár most már egész gyorsan ment az ügyintézés.
