Semmi extra.
Kelhettem 4-kor, mert már volt ukrán. Utána nagyon beálmosodtam a következő két órán, mert annyira izgalmasak voltak. Oroszon is elvoltam, éreztem, hogy vagy elalszok, vagy nagy küzdelem árán túlélem valahogy. Túléltem.
Utána még elmentem a Koszovós kurzust megnézni, mit ne mondjak, már kezdtem megrémülni, hogy megint nem lesz... De volt! Még milyen! Az oktató is az akkori Jugoszláviából származik, ott is tanult, meg dolgozott is Szabadkán a Műszakin. De amiket elmondott! Sok mindent hallottam már a délszláv háborúzásokról, de ez minden eddiginél jobban megrendített. Az oktatón is látszott, hogy mennyire komoly érzelmeket vált ki belőle a téma. Na ezen az órán nagyon koncentráltam, hogy mindent megjegyezzek. Még utána is fogok olvasni. Tényleg nagyon érdekes maga a kurzus, a téma pedig egyszerre szomorú és megrendítő, de van benne valami pozitívum is.
Hazafele nem történt semmi izgalmas...
