Az utóbbi pár hét szükséges volt számomra, hogy lezárjak néhány dolgot magamban, és újra meglássam a szépet és a jót.
Az első állomása ennek az volt, amikor még előző félévről tovább folytatva a mentál fitnesst elmentem a tanárnővel rajzelemzésre. Ott újra ugyanazokat a dolgokat hallottam, amiket már ezerszer elmondtak rólam, csak sajnos az utóbbi időben elfelejtettem ezeket, és csak a rossz tulajdonságaimra gondoltam. De ez sokat segített, löketet adott arra, hogy újra megtaláljam a lelki békémet, hogy újra elhihetem magamról, hogy jó ember vagyok, aki képes a változásra.
A következő lépésben el kellett hitetnem magammal, hogy jobbat érdemlek. Most már kezdem úgy érezni, hogy megtalálhatom azt az embert, aki nem akar mindenáron olyanná formázni, hogy ezzel magamat, az igazi értékeimet elveszítsem. Mindemellett a legjobb: magamtól jöttem rá, hogy ez csak egy megélt "kis rossz" volt, láttam a rossz példát, de nem kell követnem, hiszen nekem nem ez az út van megírva, csak véletlen letértem a kijelölt vonalról, mert hirtelen nem az eszemre hallgattam, hanem valamire, ami nem tudom honnan diktált nekem. Még nehéz egy kicsit, de napról napra jobb lehet: azóta megismertem jó pár kedves embert, és azt is megtudtam, hogy még mindig csinos vagyok (eddig is az voltam - más mondta!!! - csak nem hittem el), és jól érezhetem magam a bőrömben.
Mondtam már, hogy tök jó érzés??? :)
Végezetül következzen egy dal, amit nagyon szeretek, és magamtól találtam rá, és segít a mai napig másképp gondolni a múltra. Talán egyszer még meg is köszönöm majd, hogy így történt...
