Semmi különös nem történt rajta.
Az 5.20-as vonattal jöttem haza Szegedről. A kalauz először azért zaklatott, hogy felkapcsolja e a lámpát, de mondtam neki, hogy fölösleges, úgyis mindjárt világos lesz. Egész végig a felkelő nappal szemben ültem, annyira jó volt, hogy csiklandozták az arcomat, a napsugarak! Már rég erre vártam!!!
Aztán mikor hazaestem, gyors élménybeszámolót tartottam apunak. Ő, hogy egy kicsit csöndbe legyek, csinált péntek este madártejet, így addig is volt mivel elküldjön tévézni. Mikor anyu hazajött, kérdezte, hogy átmegyek vele tatához takarítani. Igent mondtam, mert már úgyis régen voltam meglátogatni tatát.
Lényegében a nap nagy részében virágokat fürdettem, meg ablakot takarítottam. Utána még a felmosót is megkaptam, amit egyedül tatámnál szeretek használni...
Szombat este és vasárnap elővettem a könyveimet, és tanultam. Még svédet is nyomtattam. Egyszer talán eljutok odáig, hogy elő is vegyem. Majd a nyáron!!!
