A múlt héten mindig valamiért fel kellett menni a városba. Szerdán összefutottam egy nagyon régen nem látott kedves ismerősömmel.
Amióta felköltözött Budapestre, alig lehet itthon látni. Felhívott a hétvégén, hogy ha ráérek fussunk össze, mert úgyis sok mesélnivalója van. Rengeteget beszélt, többet, mint amennyit én szoktam! Aztán még haza is sétáltunk. Utána, hogy tényleg meglegyen a napi kilométer, még egyszer elmentem sétálgatni egy udvarlóval.
Este persze, hogy nem bírtam elaludni, annyira jó volt a héten mindig 10 órakor felkelni, és csak lenni. Nem hiányzott cseppet sem a 4 órai kelés…
Csütörtökön voltam fodrásznál, ismét rövidebb lett a hajam. Már nagyon fiús, de én így imádom. Annyira kényelmes viselet, már nem is emlékszem, milyen, mikor hosszan lóg az ember haja. Pedig nekem is volt derékig érő hajam…
