Újabb két hetes munkán vagyok túl - bár a legközelebbi szabadnapom majd jövő héten lesz szombaton és vasárnap.
Jövő héten kezdődik az izgalmasnak annyira nem ígérkező éjszakai műszak, amit amúgy nagyon szeretek, mert akkor kényelmesen ki tudom élni rendezkedési ösztöneimet, másrészt éjszaka nincs annyi vásárló se, így nagyon jól el tud telni az idő.
Eddig csak a pénztárban voltam. Már vannak törzsvásárlóim is :D Annyira aranyosak tudnak lenni az emberek, persze hogyha akarnak. Vannak azonban teljesen faragatlan egyének is.
Amit nagyon utálok, az az, amikor nincs váltóm, és egy tucat vevő csak 10 000-sel akar fizetni. Amikor meg kérdem tőlük, hogy nincs esetleg kisebb címlet leüvöltenek - pedig sok esetben ott lapul a pénztárcában egy kisebb, ráadásul még látom is, de azt mondja, hogy nincs. Na ettől megy fel bennem a pumpa. A másik, mikor mondom, hogy ezt a terméket nem lehet megvenni, mert rossz a kód, és a vezető is azt mondja, hogy beszedetik, hogy legközelebb ne jöjjön más, hogy megvenné. Erre a felháborodott vevő rajtam vezeti le dühét, mintha én tehetnék arról, hogy a termék eladhatatlan. Végül a harmadik és talán a legjobb, mikor egy termék nem azon az áron van beárazva, mint ami ki van írva. A múltkoriban volt két termék, amiből csak az egyik színű volt akciós, a másik nem, viszont egymás mellé volt kirakva. Sokan azt hitték hogy a nem akciós színű is akciós. A turpisságra akkor derült fény, mikor a kasszához értek. Egy nem csabai pár jött hozzám, mikor viszont mondom a végösszeget, mintha a halálos ítéletüket mondtam volna ki. Egyből én voltam a rossz, hogy a termékeket összecserélték. Én hiába próbáltam csitítani őket, úgy voltak vele, hogy én akartam átvágni őket. Hiába mondtam, hogy nem én pakoltam ki a termékeket, akkor is csak engem szidtak. Legszívesebben odaszóltam volna nekik, de azért ezt nem tehettem meg. Végül kicserélték, de még akkor is csak motyogtak...
