Csütörtök: Mi is lenne ezen a napon, ha nem jön valami közbe. Vagy valaki nem felejt el szólni valamiről, ami fontos lenne. Na ez volt a mai napon is.
Kezdődött azzal, hogy a töri tanárt ofő megkérte, kérdezze meg tőlem, hogy nálam van-e a törzslapkivonat. Persze nem volt, de ő ezt nem is sejtette. Szóval a tanárnak ki is ment a fejéből, olyan nagy lelkesedéssel mesélte nekünk a Szovjetunió történetét. Óra után viszont, miután már vagy 5 perce kiment a teremből, kissé idegesen, de sietett vissza, hogy nekem most azonnal vinni kell a papírt ofőnek. Mivel ugye nem volt nálam, így hazaküldött azzal a laza megjegyzéssel, ha akarom, hogy még ő legyen a töri tanár, akkor most menjek hazafele.
Simán egy óra alatt megjártam az utat, közbe még anyuval beszélgettem egy sort, itthon még teáztam egyet, majd igyekeztem vissza, mert osztálytársnőm szólt, hogy siessek a kedvéért.
És felmentem a tanárihoz. Elkaptam egy tanárt, szóljon drága ofőmnek, hogy fáradjon ki hozzám. Kijött, és erre odalöki: "Ráért volna holnapra is!" - gondoltam magamba, hogy minek kellett hazamennem a semmiért. De legalább nem fogja mostmár rajtam keresni a lapot.
