Csütörtök este kapok egy telefont a diákszövetkezetes csajszitól, hogy másnap reggel kéne menni a kisebbik üzletbe dolgozni. Tök jó, jó hogy a város másik végében van. Mindegy elvállaltam.
Reggel, mikor felkeltem 4 óra után még nagyban szakadt az eső. Éjszaka is ömlött, meg villámlott, egyet le is húzott, mert beindult a csengő. Nagyon megijedtem rá, de kiderült délután, hogy nem csak én a házban. Szóval felöltöztem, összeszedtem egy csomó cuccot, erre a legnagyobb szakadó esőbe elindultam. Kb. az utca közepére annyira elázott a gatyám és a cipőm, hogy már fáztam, mire kiértem az utcából, addigra már mindenem vizes volt. Pedig esőkabáttól kezdve minden volt nálam. Még mentem egy keveset, utána annyira felbosszantottam magam, hogy visszafordultam. Végül taxival mentem ki a város másik végébe. A legrosszabb az volt, mikor felértünk a városba, és ott már nagyban sütött a nap. A taxis rendes volt, végig beszélgettünk.
Mikor megérkeztem, kezdtem kipakolni azokat a cuccokat, amiket a nagyban ki kell rakni, hogy lecimkézhessék. Na itt nem kellett. A csaj letolt, hogy hogyan öltöztem fel, mert itt egyenpóló van, meg minden. Én meg visszamondtam neki, hogy a másik üzletben is így szoktam felöltözni, és soha nem szóltak meg érte. Ő se akarjon. Ez volt fél 6-kor. Gyors beírtam a napot a jelenlétibe, majd kimentem, megnéztem a terepet.
Mikor megláttam a kasszát, nem voltam elragadva. Nem lehet átlátni a futószalagon, hogy mit hagy az ember a kosarába. Másrészt, a lapozó olyan hülyén volt felépítve, hogy azt még megtanulni, beletelt egy napba... Elküldtek, hogy nézzem meg a pékárút, miket is árulnak ők. A nagyját már ismertem, de hiába akartam a másik üzlet kódjait használni nem lehetett. Közbe még bemutatkoztunk egymásnak a másik diákkolleginával, bár őt a nap hátralevő részében csak kétszer láttam...
6 órakor nyitottunk. Mivel fizetős hétvége volt, másrészt most vannak a fő akciók, így sokan voltak már nyitáskor is. Meg egész nap. De legalább nem unatkoztam.
Apu felkészített nagyjából, hogy mi az, amire kint számítsak. Én nem akartam hinni neki, de mikor megtapasztaltam... Egyértelmű volt. Jó, én nekem aztán tök mindegy, hogy ott kint, vagy bent dolgozok, de az, hogy csak én ültem a pénztárban, és alig láttam a többieket... Szünetre is jóval 11 után mentem ki. Addig hajtás.
A végére még befutott két tanárnő a volt sulimból. Mindketten tanítottak - egyik fizikát és kémiát, a másik emelt törin oktatott-, így volt kivel csevegni. De a biztonsági őr csajjal is jól elbeszélgettünk, bár őt ismertem a nagyobb üzletből.
Műszak végén a kollega mondta, hogy segít zárni. Ahhoz képest elég hamar eltűnt. Nem tudtam zárni, egyrészt annyian voltak, másrészt nem volt hajlandó senki se segíteni, mert nem mondták el, hogy mit hova rakjak, itt minden másképp működik. A délutános még képes lett volna tovább dolgoztatni, mert úgy gondolta, hogy én pakolom ki neki a raklapokat. Tudja mikor...
Mikor mindentől megszabadultam, még komáztam a pékkel egyet az öltözőben, utána a reggeles kollegina hazaengedett. Mondta, hogy lesz hónap végén leltár, lehet hívni fognak, mert szerintük jól dolgoztam. Ez kedves volt tőle.
Én a sok eszemmel még kitaláltam, hogy hazacipelek anyunak zöldborsót. Vettem is 10 csomaggal, majd go home. A táska szétvágta a kezeimet, mire sikerült hazaesnem. 1 órát kellett sétálnom, mire hazaértem. Persze értem jöttek volna, de én nem engedtem. De túléltem.
A délután folyamán még elmentem anyuval a nagyobbik shopba vásárolni. Volt akkora tömeg... Még jó, hogy nem ott voltam pénztáros, mert elég nagy volt a nyomás. Fizetős hétvége...
