Eiffel-tornyot akarok csinálni papírból!

 Wow, már megint jól lemaradtam. Komolyan.

 Már második hete élem az egyetemisták életét itt Szegeden, miközben az idő csak úgy elröpül mellettem. Azt hittem, rosszabb lesz az átállás, de egy kemény nap után rájöttem, hogy nem kell megszoknom: túl kell élnem.

 Igen, túlélni. Pont erről beszéltünk a múltkor Babócával is: nem lehet megszokni a hiányát; túl kell élnem ezt a 4 napot, hogy utána megboldogíthatom őt is, meg anyuékat is. Bár a hétvégéim meg úgy néznek ki, hogy az egy külön bejegyzést is megérdemel...

 Szóval, kitaláltam, hogy unalmas óráimon megírom a bejegyzéseimet, hogy utána meg egy szép napon, mikor annyira ráérek, és netem is van, megírjam ide is.

 Amúgy egész jó volt ez a másfél hét idáig: volt itt káosztól kezdve, érthetetlenségen át jóízű kacagás, egyszóval minden. Már meg is találtam a kedvenc óráimat: egyértelműen ide tartozik az orosz, habár még nagyon az elején vagyunk a dolgoknak, és úgy egy picit nehéz fejlődni, hogy újrakezdtem az egészet, de most magamtól is újra átveszem azokat a tanult részeket, hogy ne felejtsem el, mire odajutunk. Persze, mi még így is jobban jártunk, nem úgy a másik csoport, ahova először jelentkeztem...

 Orosz után jöhet az ukrán, mint kis kedvenc: a hangulat nagyon barátságos, elég érdekes a kettőt együtt hallgatni, mert a tanár a harmadik csoportot tanítja oroszra, de mi nem beszélhetünk oroszul az ő óráján, mert ő ukrán, és eleve is nem orosz órán vagyunk :P

 Az a jó benne, hogy még nem a betűkkel, meg a nyelvtannal fáraszt minket, hiszen sokan vették fel úgy az ukránt, hogy még oroszul se tudnak, és így a cirill abc-t se ismerik. Az is vicces, hogy kötöttem ki végül az ukrán mellett, mert szerbet akartam felvenni, de miután kijelentették, hogy nem indítanak csoportot leadtam. Másnap elmentem ukrán megbeszélésre, ami megér egy külön bejegyzést is, és átjelentkeztem rá. Harmadnap ki volt írva a faliújságra, hogy mikor lesz a szerb :S Szóval az elmúlt alkalmakkal az ukrán történelemmel, kultúrával ismerkedtünk meg a kedves oktatónőnk és egy PhD-s csaj közreműködésével. Ma megnéztünk egy videót Ukrajnáról angolul, és egyet majdnem végig Kijevről, de ezt már ukránul, csak sajna nem sikerült tekerni, így a vége előtt negyed órával újrakezdte...

 Ezt most kijelentem: Kijevbe akarok menni!!! Inkább Kijev, mint Moszkva!!! Nem hittem volna, hogy így fogok érezni, de mégis így alakult.