Szeretem a vasárnapokat...
Reggel mennem kellett dolgozni fél 8-ra. Nem nagyon örültem neki, mert este későn feküdtem le aludni, és nagyon álmos voltam. De jól kezdődött a reggel, mert igen :P Ugye, ugye... :P
A meló nem volt rossz, olyan hullámzó volt a vásárlói áramlat. Fél 12-kor végeztem, utána még szenvedtem egy sort bent, majd vissza be vásárolni. Aztán az se volt rossz, a reggeli folytatása:P
Délután lefeküdtem aludni egy kicsit. Arra keltem, hogy öcsém tartja felém a telefont. A szövetkezet volt, hogy aki ment volna délután pénztárba lebetegedett, és ha tudok menjek vissza. Fél 5-től fél 10-ig... Igent mondtam, de akkor nem tudtam, hogy mire... Miután beértem se volt tiszta, hogy mit keresek itt, a recepción a biztonsági őr is kérdezte (mert délelőtt is ő volt), hogy miért jöttem vissza. Aztán go befele, ott is egyből kérdezték, hogy legalább tudtam egy kicsit pihenni, még mielőtt visszajöttem. Kb. az ötödik vevőnél keltem fel, és szembesültem a ténnyel, hogy itt leszek egy darabig még. De legalább normális pénztáros volt mellettem.
A délután és az este folyamán elég sok ismerős arc állt be a soromba. Jó volt velük egy kicsit beszélgetni. Aztán egy emberke otthagyta a kártyáját: szidott engem is biztos, de nagy volt a tömeg, másrészt egész estig vártam, hogy visszajöjjön érte. De ha keresi a vevőszolgálatnál megtalálhatta. Biztos nagyon haragudott rám, de ez nem csak az én hibám volt. Főleg az övé!!! Aztán még zárás előtt volt néhány nagyon aranyos vevő. Meg is lettem dicsérve, hogy milyen kedves és mosolygós pénztáros vagyok, mert nem sok hasonló van sajnos. Na itt van kéremszépen amiért jó ezt csinálni!!!
Mire hazaestem már negyed 11 volt. Aztán ma lefeküdtem aludni. Na de nem mondhatják rám, hogy nem lehet rám számítani!!!
