Eiffel-tornyot akarok csinálni papírból!

 Na szóval, harmadik nagy kedvencem a Bevezetés a társadalomismeretbe. Az az ember, aki tartja nagyon laza és szórakoztató. De komolyan. Mai fő beszólása arra vonatkozott, hogy mi a francért ül bent ennyi ember az ő óráján. Felsorolta a lehetséges okokat:

 1. az albitársunk most játszik papás-mamást
 2. a következő óránk fontos lesz, és nem tudunk hazamenni, így beültünk erre
 3. csajozni vagy pasizni jöttünk
 4. lehet, hogy rossz helyen vagyunk
 5. előfordulhat, hogy érdekel bennünket???

 Azt az előadásmódot. Folyamatos szocmókusozás, mert lényegében most egy ilyen órán ülünk, meg kis piszkálódások. Nagyon érdekel amúgy amit elmond, nem csak az előadásmód miatt megyek be.
 
 Lényegében ez a három tárgy az, ami tetszik. Jó még a Középkori magyar anyagi és eljárásjog előadás is, csak annak egy bűne van: hétfő reggel van...

 Wow, már megint jól lemaradtam. Komolyan.

 Már második hete élem az egyetemisták életét itt Szegeden, miközben az idő csak úgy elröpül mellettem. Azt hittem, rosszabb lesz az átállás, de egy kemény nap után rájöttem, hogy nem kell megszoknom: túl kell élnem.

 Igen, túlélni. Pont erről beszéltünk a múltkor Babócával is: nem lehet megszokni a hiányát; túl kell élnem ezt a 4 napot, hogy utána megboldogíthatom őt is, meg anyuékat is. Bár a hétvégéim meg úgy néznek ki, hogy az egy külön bejegyzést is megérdemel...

 Szóval, kitaláltam, hogy unalmas óráimon megírom a bejegyzéseimet, hogy utána meg egy szép napon, mikor annyira ráérek, és netem is van, megírjam ide is.

 Amúgy egész jó volt ez a másfél hét idáig: volt itt káosztól kezdve, érthetetlenségen át jóízű kacagás, egyszóval minden. Már meg is találtam a kedvenc óráimat: egyértelműen ide tartozik az orosz, habár még nagyon az elején vagyunk a dolgoknak, és úgy egy picit nehéz fejlődni, hogy újrakezdtem az egészet, de most magamtól is újra átveszem azokat a tanult részeket, hogy ne felejtsem el, mire odajutunk. Persze, mi még így is jobban jártunk, nem úgy a másik csoport, ahova először jelentkeztem...

 Orosz után jöhet az ukrán, mint kis kedvenc: a hangulat nagyon barátságos, elég érdekes a kettőt együtt hallgatni, mert a tanár a harmadik csoportot tanítja oroszra, de mi nem beszélhetünk oroszul az ő óráján, mert ő ukrán, és eleve is nem orosz órán vagyunk :P

 Az a jó benne, hogy még nem a betűkkel, meg a nyelvtannal fáraszt minket, hiszen sokan vették fel úgy az ukránt, hogy még oroszul se tudnak, és így a cirill abc-t se ismerik. Az is vicces, hogy kötöttem ki végül az ukrán mellett, mert szerbet akartam felvenni, de miután kijelentették, hogy nem indítanak csoportot leadtam. Másnap elmentem ukrán megbeszélésre, ami megér egy külön bejegyzést is, és átjelentkeztem rá. Harmadnap ki volt írva a faliújságra, hogy mikor lesz a szerb :S Szóval az elmúlt alkalmakkal az ukrán történelemmel, kultúrával ismerkedtünk meg a kedves oktatónőnk és egy PhD-s csaj közreműködésével. Ma megnéztünk egy videót Ukrajnáról angolul, és egyet majdnem végig Kijevről, de ezt már ukránul, csak sajna nem sikerült tekerni, így a vége előtt negyed órával újrakezdte...

 Ezt most kijelentem: Kijevbe akarok menni!!! Inkább Kijev, mint Moszkva!!! Nem hittem volna, hogy így fogok érezni, de mégis így alakult.

Egy fárasztó nap után, mikor már alig tudom a nevemet is kimondani, David Guetta!!! szettet hallgatva, egy pillanatra feltűnt. Mindig is szerettem, és nagyon örülök, hogy mostanság fel-felbukkan egyes dj-k estjein...

 Wow...

 Hétfőn szegedi lettem. Na jó, nem túl sokáig, de akkor is.

 Miután még hétfő reggel elmentem elintézni a papírmunkákat utoljára, gyors visszafeküdtem még egy kicsit aludni a kis hálótársam mellé. Aztán sajna muszály volt felkelni. :'(

 Nagy nehezen átdöcögtem Szegedre, majd gyorsan felpattantam a buszra, és szépen leutaztam a második lakhelyem felé. Miután felcsörtettem a másodikra, azért bekopogtam, hátha ajtóközelben van a lakótársam. Addig csak msn-en beszélgettünk, ez volt az első, hogy élőben láttuk egymást.

 Ledobáltam a cuccaimat, majd következhetett a takarítás és a pakolás. Később elmentünk várost nézni, majd haza, és folytatódott a végtelennek tűnő rendrakás. Este nem aludtam valami jót, főleg, hogy nem szoktam hozzá akkora zajhoz, mint ami a Római körúton zajlik éjszakánként. Ráadásul még a nyakamat is elfeküdtem. :S

 Másnap miután vásároltunk magunknak enni, ismét takarítottunk egy sort, majd elmentünk délután a városba, meg az egyetemre is. Később bementünk egy netpontba, ott csevelyegtem egy órát öcsémmel, majd TESCO, végül haza.

 Szerdán elmentünk beiratkozni. Azt hogy ott mit mondtak el, már nem nagyon emlékszem, egyrészt, mert iszonyatos fejfájás gyötört egész nap. Utána még elugortam diákot intézni, ahol találkoztam egy volt osztálytársammal, aki segített egy kicsit - amiért persze hálás vagyok :). Délután még egyszer vissza, majd megint netezés, végül go home tök kábán, azt se tudtam ki vagyok :S

 Csütörtökön pedig - miután megjártam újra a diákigénylés menetét - elindultam haza. Vagyis majdnem. A vonatról szálltam le, mert az én Kedvesem meg akart lepni, hogy hazavisz. Én meg őt, hogy hamarabbi vonattal megyek XD De még időben leszálltam a vonatról XD

 Végül csak hazajutottam... A hétvége is jól telt, csak kár, hogy ilyen rövid volt...

 Figyelem, Felhívás!!!

  Ilyet szeretnék a hálószobába az ágy fölé!!! :P

 Ugye, mennyire ráérősök vagyunk? XD De ezt az időt is együtt töltöttük!!! (L)

 Itthon már nem tartanak minket komplettnek. Először kiraktunk egy 500 darabos kirakót.

 Ezt. Annyira édesek. Bár amennyire megszenvedtünk vele... Nagyon nehéz volt kirakni a szürke részt, de a cicák se voltak egyszerűbbek.

 Megkönnyebbülés volt, mikor végeztünk XD Utána rohantunk venni egy újat... XD

 Az ez volt. Eleve gyönyörű a Taj Mahal, de ezen a puzzle-n... Mesés. Ezt se volt könnyebb kirakni, mondjuk ez már 1500 darabos volt. Így is sokáig válogattunk, hogy melyiket vegyük meg. Voltak szép tájképek, de végül emellett maradtunk. Megérte...

BOY 8 BIT - Baltic Pine 2009

 Emlékszem, még tavaly októberben játszották először Pete Tong műsorában ezt a számot. Akkor még vokál nélkül.

 Nem gondoltam volna, hogy megcsinálják hozzá azt is. Eddig is szeretem ezt a számot, de így sokkal jobban tetszik nekem. :)

 Még el se mentem, már hiányzik :'(

 Nem akarom itthon hagyni. Legszívesebben becsomagolnám egy bőröndbe, és magammal vinném, hogy mindig velem lehessen.

 Nem akarom elveszteni. Végre van valaki, akiért megéri minden reggel felkelni, aki mosolyt csal az arcomra, aki megnevetett, amikor szomorú vagyok, aki puszival ébreszt, akiről lelophatom a takarót, és kihúzhatom a feje alól a párnát (XD)...

 Mi lesz velem Nélküled Szegeden??? :'(:'(:'(

 De csak félig...

 Már csütörtökön átcuccoltunk Szegedre, mert így alakult. Őszintén megvallva, nagyon nem akaródzott átmenni, mert inkább lenne még egy hónapig nyár, és utána... De nem, utána még rosszabb lenne...

 Szóval nagyon gyorsan átértünk, pedig még így is tököltünk Hódmezővásárhely és Szeged között. Aztán rájöttünk, hogy nagyon könnyű eljutni az albinkhoz, mert mindig csak egyenesen kell menni, egy kanyart kell csak beiktatni.

 Egy kicsit - laza 30 percet - kellett várni a többiekre, hogy kinyissák nekünk az ajtót :S Gyors felcuccoltunk, körbenéztünk, aztán elkönyveltük, hogy lesz itt mit kipakolni, meg átrendezni... Annak nagyon nem örültem, mikor megláttam, hogy az íróasztalok eltűntek a szobából... Na de erre lesz még egy-két szavam...

 Aztán még takarítanunk kellett volna, de azt csak hétfőn akarok, mert még úgyis mindent újra át kell törölgetni, mert zárt helyen jobban ülepszik a por, és nem akaródzik kétszer takarítónőt játszani. Meg még szét kell rámolni a dolgainkat.

 Másik oka is volt, hogy nem maradtunk: éhesen mentünk át, és majd' kilyukadt a bendőnk, annyira vágytunk már egy kis ennivalóra. Szegeden nem tudtunk a Tesco fele lekanyarodni, így maradt a hódmezővásárhelyi XD Nagyon lazák voltunk XD De ritka jó volt!!!

 Végül szépen hazagurultunk, én addig rájöttem, hogy tök kényelmes az ülés, és ha máskor is megyünk hosszabb távra, kispárnával vágok neki az útnak!

 Mi lesz egy hét múlva? Mint az Edda dalban - "Egyszer, egy szép napon, Tudom, hogy elhagyom a várost, ahol élek..."

 Költözök! Egy picit várom is, meg nem is. Jó lesz egy kis önállóságot tanulni, gondoskodni magamról, de tudom, hogy hiányozni fog a családom és a Szívecském. Az elején nagyon nehéz lesz, de aztán bele fog mindenki rázódni.

 Hogy mit fogok addig ott csinálni? Várost nézni! :) Hála az Égnek, lesz egy szupi szobatársam is, aki szintén oroszra jön, így tudunk egymásnak segíteni!

 Az egyetlen egy jó dolog ebben a napban az volt, hogy egyrészt felkelni is jó volt, másrészt az esti tűzijáték.

 Egy ideje leszoktam az ünnepi tűzijáték megtekintéséről. Még a pesti nagy produkciót se néztem a tv-ben, márcsak azért se, mert többet beszéltek benne, mint amennyit kellett volna.

 Szóval az én kis párocskám kitalálta, hogy menjünk fel, és ott nézzük meg a nap "látványosságát". Végül lettünk négyen, de pont jó volt így. Előtte még gyors benyomtunk egy-egy fagylaltot, ami isteni finom volt. Pedig nem is beszéltünk össze!!! :P

 A tűzijáték elment, olyan szedett vedett volt, mert a végén már csak lőtték semmi különleges nem volt benne. Persze azok szépek voltak, amik szinte lenyúltak a földig. Ahhoz képest, hogy mindenki a válságról beszél, volt pénz fél órás tűzijátékra.

 Aztán kitalálták a többiek, hogy menjünk át Gyulára is megnézni az ottanit, de mire átértünk, annak vége lett. Így sétáltunk egyet a várnál, majd go home.

 Másnap meg 7 órás meló...

 Nagyon jó kis szám ez! Mindig is szerettem a Simian Mobile Disco szerzeményeket, de ez az egyik kedvencem!

 Na mostmár csak lesz valahogy!

 Eddig sajna annyira nem volt időm, ha meg volt, akkor vagy mással töltöttem ki, vagy annyira lusta voltam, hogy nem ültem le írni. De mostantól nincs okom lébecolni!

 Jövő héten költözözök Szegedre, amit csak azért nem várok, mert nincs net a lakásban :S De majd kiosztjuk a tulajt :P

 Ma dolgozok remélhetőleg utoljára Csabán, aminek kezdek egy picit örülni, mert már a régi dolgozóknak se tetszik valami... Azért örülök, hogy itt dolgozhattam, ha lesz lehetőség, jövőre is megyek!

 A többit meg külön bejegyzésben!

 Barátnőm kitalálta, hogy bulizhatnéka van. Nekem is volt kedvem, bár kicsit fáradt voltam.

 Délután felmentem MSN-re, és láttam, hogy barátnőm fent van. Gondoltam, cseveghetnék vele egy kicsit. Aztán meg már korábban ígértem neki, hogy egyszer a nyáron elmegyek vele valahova partizni. Na annak a napja is tegnap jött el.

 Aztán mégse úgy alakult, hogy valamelyik szórakozóhelyen kikötöttünk, és reggelig tomboltunk. Egy hónapja nem beszélgettünk már rendesen, úgyhogy dőlt mindkettőnkből a szó. Persze, nekünk az nagyon megy!!!

 Olyan fél 12 fele azért el kezdtünk gondolkozni rajta, hogy lehet csak annyit csinálunk, hogy felnézünk a városba, mizujs van ott, és ha nem tetszik, hát hazajövünk és alszunk. Mivel sehol nem volt olyan buli, ahova szívesen betértünk volna, így sétáltunk egy hatalmasat, még ettünk egy-egy hot dogot, és szépen lassan hazabattyogtunk.

 Valójában szerintünk ez így pont tökéletes volt, mert végre kibeszélhettük magunkat. Csak azt sajnálom, hogy ő nem Szegedre jön :( Na az nagyon kemény lett volna...

 Pénteken és szombaton ismét mehettem dolgozni. Elég hosszú volt, főleg úgy, hogy nagy volt a hajtás, hiszen első fizetéses hétvégéről beszélhettünk.

 Mivel a délutánt jobban szeretem otthon tölteni (kivéve, amikor nem otthon vagyok), így úgy intéztem, a két napon reggel menjek dolgozni. Ez azt jelentette, hogy kelhettem fél 5-kor. Nagyon nemszeretem a koránkelést, de néha ezt is muszály.

 Pénteken tesóm is jött velem, mert be kellett tanítani, hiszen már délután mehetett dolgozni. Volt egy-két ismerős arc, meg sok-sok vevő. 8 órától alig lehetett elmenni szünetre, nekünk is csak fél 11-kor sikerült feljutni. Aztán letelt a 6 órás műszak, és irány haza!

 Szombaton ugyanez volt a történet, bár akkor 7 órát voltam melózgatni, meg volt jófej társaságom is. Megmosolyogta, mikor anyu meg az unokatesója beállt a soromba, és el kezdett kötekedni velem. Na meg azért is, mert lecsókolomoztam. Na ez van, mi így lettünk nevelve!!!

 Szerencsére az is hamar eltelt. A legkeményebb vevőm megvett 13 akciós Tefal edényt, ezzel az egyik kolléganő szerint csúcstartó lehetek, mert ennyit még senki nem vett egyszerre!!! Wow!!! Persze nem volt valami kedves velem.:S

 Végre ismét le tudtam ülni egy kicsit írni. Mostanában nem sok időm volt. Vagy ha lett is volna, akkor meg nem volt miről írnom. Most van...

 Már nem bírtam tovább... Kicsi Párom már nagyon mondta, hogy kérjek időpontot bőrgyógyásztól. Valamit tenni kellett, mert ez már nem lehetett elviselni...

 A történet múlt hét elején kezdődött. Megcsípett valami. Az hogy most szúnyog vagy légy vagy valami bogár, sajnos nem tudom. A lényeg, hogy egyszer sikerült megvakarnom. Ott kezdődött a baj. Ez volt éjszaka. Nappalra begyulladt az első pötty. Aztán a következő... És a következő... Egyre újabb és újabb helyen jelent meg először úgy, mint egy vízhólyag, majd mint mikor az kilyukadt, végül pedig mint valami horzsolás, de a csúnyábbik változatból.
 
 Az, hogy most mennyi van, nem tudom megmondani. Nagyon sok.

 Tegnap felhívtam egy bőrgyógyászt. Szerencsére még aznapra tudott időpontot adni, így legalább nem kellett tovább szenvednem.

 Kiderült, hogy saját magamat fertőzöm, sőt nem csak magamat, hanem mindenkit, aki hozzáér. :S Kaptam rá antibiotikumot is, mert már nagyon el volt terjedve. Meg kenőcsöt is.

 Remélem segít rendbe hozni, mert úgy nézek ki, mint akit vagy nagyon elkalapáltak, vagy szét akar esni...