Holnap remélem már lesz annyi időm, hogy ezerrel meséljek. Mert már megint alig volt lehetőség, hogy itt legyek.
De most van. Igaz, hétfőn zh, meg szerdán is, és még egyikből se tudok semmit, de megoldom.
Elsőre azonban jöjjenek azok a videók, amiket agyonnéztem a Youtube-on az elmúlt két hétben. Vagy tévében láttam belőle kemény 2 másodpercet, de az annyira megfogott, hogy végigdúrtam az internet rejtett bugyrait, hogy ráleljek ezekre a cuki is emberkékre.
Akkor kezdjünk bele!
A hétvégén eléggé magam alatt voltam, köszönhetően annak, hogy éreztem a vesztem. De ismét egyetem, megint korán kell kelni, és sokat kell tanulni. De már nincs sok hátra és véget ér első szemeszterem. Annyira jó lett így a végére. Az elején valamiért nem szerettem, de most nagyon.
A múlt héten mindig valamiért fel kellett menni a városba. Szerdán összefutottam egy nagyon régen nem látott kedves ismerősömmel.
Amióta felköltözött Budapestre, alig lehet itthon látni. Felhívott a hétvégén, hogy ha ráérek fussunk össze, mert úgyis sok mesélnivalója van. Rengeteget beszélt, többet, mint amennyit én szoktam! Aztán még haza is sétáltunk. Utána, hogy tényleg meglegyen a napi kilométer, még egyszer elmentem sétálgatni egy udvarlóval.
Este persze, hogy nem bírtam elaludni, annyira jó volt a héten mindig 10 órakor felkelni, és csak lenni. Nem hiányzott cseppet sem a 4 órai kelés…
Csütörtökön voltam fodrásznál, ismét rövidebb lett a hajam. Már nagyon fiús, de én így imádom. Annyira kényelmes viselet, már nem is emlékszem, milyen, mikor hosszan lóg az ember haja. Pedig nekem is volt derékig érő hajam…
Még mindig nem tudom, miért ezt a számot hallgatom meg a legtöbbször...
A húsvétot sikerült gyorsan letudni.
Nem nagyon szeretem ezt az ünnepet, bár ilyenkor szoktak egész jó műsorok is lenni a tévében. Igaz, én csak kettőt néztem végig: egy mesét még délelőtt anyuval, és este a Karib-tenger kalózait. Utána még a második részt is megnéztem tesómmal, de a harmadikba már nem akart belekezdeni. Én meg lusta voltam a saját szobámban egyedül megnézni, így másnap ezt is bepótoltuk...
Kb. ennyi maradt meg az ünnepből.
Pénteken egy nagyon kedves ismerősöm elhívott tesómmal együtt egy dobos rendezvényre. Nagyon jó volt, csak eléggé fáradt voltam. Későn is kezdődött az egész buli. Bemutatkozott néhány dobos kör, utána meg mindenki nekikezdett ilyen össznépi zenélésbe. Mi ekkor láttuk lehetőségét, hogy elinduljunk haza, mert már tesóm is kezdett nyűgös lenni, hogy sok lesz ez így egyszerre. Persze most megáztunk oda és visszafele is.
Szombaton valóra vált a csütörtök óta tervezett álom: elmentünk egy kicsit beszélgetni barátnőmmel. Beültünk egy sörözőbe, ahol addig mondtuk a magunkét, amíg záróra nem lett. Utána végigsétáltunk a városban, de sehol nem találtunk olyan szórakozóhelyet, ahol igazán tetszett volna a zene. Azért, mert nem tudtunk igazán bulizni, nagyon jó volt egy kicsit beszélgetni.
Csütörtökön egy tesi miatt mentem csak át, de nem bántam meg, egész jól esett. Utána még úgy voltam, hogy elmegyek a könyvtárba, válaszolok pár emailre. De az ajtóban találkoztam két oroszos csajjal, akik szintén Csabára jöttek haza, így inkább kimentem hamarabb velük az állomásra.
Este az egyik legjobb barátosnémmal annyira bekattantunk, hogy már pizsibe akartunk elmenni bulizni. Erre még rá is tett az a rengeteg Goulash Exotica, Russkaja és társai zene. Nem is bírtam elaludni, annyira sikerült túlpörgetnem magam.
Pénteken meg is kaptam az egyik csoporttárstól, hogy Komáromban van egy hasonló lány ugyanilyen mentalitással, meg hogy nem vagyok komplett…
Múlt héten szerdán nagyon rossz voltam egész délután.
Nem tudom, lehet az volt a baj, hogy nem a második vonattal mentem el, hanem csak a harmadikkal, amivel éppen be lehet érni órára. Vagyis be lehet, csak el kell mondani egy imát indulás előtt, hogy ne legyen valami probléma, és akkor még egy forró csokira is van az embernek ideje órakezdés előtt. Azonban az orosz tanárunk közölte velünk, hogy nem tart órát, így kezdtem értelmetlennek látni a hátralevő napot. Mennyire jó lett volna 8-ig aludni, és csak délre átmenni Szegedre!!!
Miután kimérgelődtük magunkat, hogy ezt már megint elképzeltük egyetemre menet, és be is jött, hogy mehetünk haza, így kikísértem egy kolleginát a vonathoz, majd egy másikkal visszamentünk az egyetemre. Mert mi jó kislányok vagyunk…
A baszk tanárnő mondta pár héttel korábban, hogy a spanyol tanszék azon a héten tartja a megszokott spanyol napjait, így ő is szervez pár játékot. Nagyon aranyos volt, csak úgy pörgött! Mi is élveztük, de kitaláltuk, hogy a következő órára inkább bemegyünk.
Mikor elmentünk szlovákra, kiderült, hogy a jogi karosoknak aznap van sportnapja, így hangos zene mellett kényszerültünk tanulni. Itt kezdődött a probléma. Más mellé ültem, mert neki nem volt jegyzete, és egész órán beszélgettünk. De addig nem nagyon volt rá alkalmunk. A tanárnő is rámszólt…:P Hamarabb fejezte be az órát, mert látta, hogy nem bírunk magunkkal. Utána elmentünk a Mars térre (de már nem emlékszem, hogy minek…) Még bőven volt időm ukránig, így bementem néhány boltba. Az egyik táskaüzletben nagyon leragadtam.
Ukránon belekötöttem a tanárba, mert össze-vissza magyarázott. Nem értettük, hogy miért kerül egyik főnév abba a csoportba, amibe nem is lett volna való.
Hazafele a vonaton drága útitársammal végig beszélgettünk Orosházáig, tőlünk zengett szokás szerint a kocsi… Aztán még haza is kísértek, de mondtam, hogy nem kell. Itt kezdődött a hétvégéig tartó felpörgött hangulat…
Már megint jó régen írtam. De mostanában rám tört a mehetnék. Nem is baj, néha kell ez is.
Még március végén volt egy kisebb, először megrendezett fesztivál-féle itt Csabán. Szombatra meghívták a Magna Cum Laudét zenélni. Mivel eddig már többször gondolkoztam rajta, hogyha egyszer így erre járnak, elmegyek egy koncertjükre. Az elhatározás megvolt, tesómat is sikerült valahogy rávenni, hogy kísérjen el.
Eljött a szombat este. Szokás szerint, ha én valamerre akarok menni, akkor el kell kezdenie esni az esőnek. Így is lett. Mire felértünk a belvárosba, addigra tesóm kimotyogta magát, legalább ötször haza akart indulni, de végül nagy nehézségek árán és kicsit megázva felértünk. A koncert nagyon jó volt, főleg azért is, mert elég sokan voltunk, és a zenészek is szeretnek hazai terepen nyomulni. Nem számoltam meg, hányszor mondta el az énekes, hogy mennyire szeretnek itthon, Békés megyében zenélni. A zene tetszett, legalább addig se esett az eső. Tesóm már nagyon várta a végét, mert elzsibbadt a lába. Pedig még mozgástere is lett volna, hogy egy kicsit ugráljon.
Mikor elindultunk haza, akkor újra rázendített esni, így beázott cipővel eléggé rossz volt sétálni. De a jó oldalát nézve egy nagyot beszélgettem tesómmal.
Vasárnap átjött a volt nagy Ő, a végére már milyen jót beszélgettem vele…
Pendulum - Watercolour (Deadmau5 remix)
Patty Pravo La bambolája!!! Persze egy kicsit modernizált verzióban!
